Magyarország egyik első reggae-zenekara az augusztus 10-ei Reggae-Ska Ünnepen olyan legendás bandákkal lép együtt fel a Sziget Nagyszínpadán, mint az Aggrolites, a Toots & the Maytals, a Wailers, vagy az UB40. Bodnár Tibort, az LB27 egyik alapítóját többek között arról kérdeztük, hogy az idén fennállásának huszonötödik évfordulóját ünneplő zenekar hogyan készül a nulladik napi reggae-ska eseményre, milyen a kapcsolatuk a Szigeten fellépő reggae-ska-legendákkal, létezik-e sajátosan magyar reggae-zene és hogy mit csinálnának együtt Bob Marleyval, ha a legendás zenész még élne és megjelenne a Szigeten.
Mivel foglalkoztok mostanában?
Bodnár Tibor: A Reggae Camp után vagyunk tele örömökkel és tapasztalatokkal. Jelenleg ezeket próbáljuk rendszerezni, átbeszélni. Közben a nyár utolsó nagy megmérettetésére készülünk.
Mit szóltok, hogy augusztus 10-én Reggae-Ska Ünnep lesz a Szigeten? Hogy tetszik a kezdeményezés? BT: A reggae és ska sikerét és jelenlegi hazai népszerűségét részben magunkénak is érezzük, hiszen több mint két évtizede dolgozunk ezen. Nagy örömmel tölt el, ha egy-egy nagy fesztivál meghív jamaikai zenészeket, de ez a nulladik napi hatalmas reggae-orgia nagyon komoly lesz! Idén egyébként az EFOTT is előre lépett reggae-ben; a fesztivál nulladik napján ünnepelte a Ladánybene 27 huszonötödik születésnapját.
Hogyan készültök az augusztus 10-ei szigetes Reggae-Ska Ünnepre? BT: Komoly próbák előzik meg a fellépést, mivel a PASO fúvósaival és a Riddim Colony vokálosaival, illetve az Another Day perkásával kiegészülve igazi fesztiválzenekarként lépünk majd fel. A show-ba egy szám erejéig Lord Panamo, a PASO frontembere is beszáll! Sokat töprengtünk a sorrenden, de végül ez a buli ez LB27 2010-es csúcsműsora lesz!
Olyan reggae-legendák előtt léptek fel, mint az Aggrolites, a Toots & the Maytals, a Wailers, vagy az UB40. Milyen érzés ez az egyik legismertebb magyar reggae-banda számára? Találkoztatok már velük korábban? Mennyire ismeritek egymást?
BT: A UB40 Labour of Love albumát sokat hallgattuk annak idején, kint voltunk a régi BS-koncertjükön is, de már nagyon várjuk szigetes fellépésüket, mert az új énekessel még nem hallottuk őket. Tootsszal találkoztunk ’95-ben Jamaikán az Irie FM stúdiójában. Nagyon pozitív embert ismerhettünk meg a személyében. A Toots & the Maytals fellépését várják legtöbben reggae-körökben, mivel a korai reggae kialakulásának mérföldköve volt a zenéjük. A Wailersszel több kalandunk is volt már. 1996-ban Pesten jártak, és Malibu Reggae Mix címmel egy hatalmas koncertet adtak a Pecsában, amit az akkori kiadónk főnöke szervezett. Mi akkor valamiért nem léphettünk fel ezen a bulin, ezért riportokat készítettünk a fellépőkkel. 1999-ben Ocho Riosban Jamaikán együtt léptünk fel Bob Marley születésnapi koncertjén, közben találkoztunk velük Wiesenben is személyesen. A 2002-es Reggae Campünk szervezésekor is felvettük velük a kapcsolatot, de végül mégsem jöttek el hozzánk, pedig már minden promo anyag készen állt… Aston Barrett és Earl Wire Lindo (a két eredeti Wailers-tag) játékát mindenkinek kötelező magába szippantani!
Létezik olyan, hogy magyar reggae? Ha igen, mi a sajátossága?BT: Itthon vannak, akik a mai divatos jamaikai irányvonalakat tolják, ezek a riddim alapú zenék, ahol viszonylag kisebb lehetőség van saját zenei ízekkel fűszerezni. Mi igyekszünk saját utunkat járni, zenéinkben és szövegeinkben közép-európaiak maradni. Persze a küldetésünkben nem is olyan rég még a „mutassunk meg mindent, amit Jamaikán tapasztaltunk” alapgondolat érvényesült, de mégis azt tapasztaljuk külföldi visszajelzésekből, hogy a reggae-nk egyedi. Keményebb és erőteljesebb a megszólalásunk. A Reggae Camp egyik célja, hogy felkutasson európai gyökerekkel átitatott európai reggae-zenéket, és ebből itthon több is található. (Another Day, The Rootreaterz, Zagastic…)
Ti voltatok az egyik első zenekar, akik itthon reggae-t játszottak; mennyire volt fogékony a hazai közönség az LB27 indulásakor a reggae univerzális üzeneteire és mi a helyzet most?
BT: Semennyire. Egy 1985-ös zenei kiadványban balkáni eredetű muzsikának nyilvánították a skát és a Sunshine Reggae volt az etalon. Később a UB40 és Marley egy-egy dala a poulárisabbakból volt egyenlő a reggae-vel itthon. De mégis abban az időben Göczey Zsuzsa lejátszotta a rádióban a Babylon By Bus Marley-koncertlemezt, amely minket is megfertőzött. 95-ben és ’99-ben pedig Jamaikán még inkább a reggae-kultúra hatása alá kerültünk. Közben jött az internet, beindultak a Tilos Rádió reggae és dub felelősei, és minden elérhető lett. 1997-98-ban indítottunk egy reggae klubot, ahol először lehetett ilyen zenéket hallgatni: forradalmi időszak volt ez. Mára már egy ötnapos reggae-fesztivált fel lehet építeni magyar zenészekből!
Akiktől távol áll a reggae, vagy csak most kezdenek el ismerkedni a reggae-kultúrával; mit ajánlasz nekik, mivel/milyen előadókat hallgatva érdemes kezdeni az ismerkedést a reggae-vel? BT: Bob Marley zenéje mindent megad, ami a roots reggae-ből fontos. Persze nem benzinkutaknál 900 Ft-ért megvásárolható CD-kkel kell kezdeni, a legendás korai felvételekre gondolok. A soralbumok az igazán lényegesek a Marley-életműből Natty Dreadtől a Survivalig. De egyszerűbb elcsípni selekta DreadHead, Áfonya, JahFar partyjait, amikor rootsot játszanak, ott minden megtalálható, amit a reggae-ről tudni kell. A roots reggae-előadók közül az Israel Vibration, a Gladiators, a Steel Pulse és Third World munkái fontosak. Aztán el lehet merülni a korai ska, rocksteady zenékben, a későbbi dancehallokban és a varázslatos dub világban.
Manapság egyre több előadó és zenekar játszik itthon reggae-t. Nektek elévülhetetlen érdemeitek vannak abban, hogy a műfaj itthon rendkívül sikeres lett. Szerintetek minek köszönhető az, hogy a reggae főleg az utóbbi időben ilyen sok embert mozgat meg? BT: Ebben a zaklatott, információval túltöltött, rohanó babilóni világban az emberek többsége elkezdett befelé, saját belső egyensúlyára, világára figyelni. Ahogy egy kicsit elkezdesz magaddal foglalkozni; rögtön megnyílnak a kapuk az anyagiakon túl lévő értékek felé. A reggae pozitív üzenetét nagyon jó átérezni, és mivel mostanában már sokan toljuk ezt a message-t (PASO, Colony, Irie Maffia…) többen érezhetik át ezt. Persze vannak ennek külső tényezői is, ami szintén nem a véletlen műve, gondolok itt a fesztiválokra meghívott híres reggae-előadókra, vagy egy-egy világraszóló reggae-sikerre, mint mostanában a Marley gyerekek jelenlétére.
Ha Bob Marley még ma is élne, és találkoznátok a Szigeten a Reggae-Ska Ünnepen; mit csinálnátok legszívesebben együtt vele? BT: Szívesen gitároznám Neki a Redemption Songot, aztán biztosan sokat nevetnénk keskeny szemekkel.
A reggae-programon túl mire lazultok még az idei Szigeten? BT: Miksa és Zolcsi, a billentyűsünk a kezdetektől fogva igazi Sziget-lakó, ők gyakran kint is alszanak, RasTamás, a dobosunk pedig talán a legelső, aki megveszi a hetijegyét. Ők bejárják tervezett útvonalaikat és a Szigeten fellelhető összes zenei csemegét leszüretelik és bekebelezik. Én a Világzenei Nagyszínpad és az Afro-Reggae Centrum programjait szeretem, ezekre a „bio” zenékre vagyok nyitott, és nem is kell sokat gyalogolnom…
Merre visz majd az utatok a Sziget után? BT: Augusztus 22-ig még rengeteg fellépésünk lesz, aztán két hét szabadság, ami jól jön, mert ez az idei (huszonötödik) jubileumi évünk rengeteg pörgéssel járt.
Mivel foglalkoztok mostanában?
Bodnár Tibor: A Reggae Camp után vagyunk tele örömökkel és tapasztalatokkal. Jelenleg ezeket próbáljuk rendszerezni, átbeszélni. Közben a nyár utolsó nagy megmérettetésére készülünk.
Mit szóltok, hogy augusztus 10-én Reggae-Ska Ünnep lesz a Szigeten? Hogy tetszik a kezdeményezés?
BT: A reggae és ska sikerét és jelenlegi hazai népszerűségét részben magunkénak is érezzük, hiszen több mint két évtizede dolgozunk ezen. Nagy örömmel tölt el, ha egy-egy nagy fesztivál meghív jamaikai zenészeket, de ez a nulladik napi hatalmas reggae-orgia nagyon komoly lesz! Idén egyébként az EFOTT is előre lépett reggae-ben; a fesztivál nulladik napján ünnepelte a Ladánybene 27 huszonötödik születésnapját.
Hogyan készültök az augusztus 10-ei szigetes Reggae-Ska Ünnepre?
BT: Komoly próbák előzik meg a fellépést, mivel a PASO fúvósaival és a Riddim Colony vokálosaival, illetve az Another Day perkásával kiegészülve igazi fesztiválzenekarként lépünk majd fel. A show-ba egy szám erejéig Lord Panamo, a PASO frontembere is beszáll! Sokat töprengtünk a sorrenden, de végül ez a buli ez LB27 2010-es csúcsműsora lesz!
Olyan reggae-legendák előtt léptek fel, mint az Aggrolites, a Toots & the Maytals, a Wailers, vagy az UB40. Milyen érzés ez az egyik legismertebb magyar reggae-banda számára? Találkoztatok már velük korábban? Mennyire ismeritek egymást?
BT: A UB40 Labour of Love albumát sokat hallgattuk annak idején, kint voltunk a régi BS-koncertjükön is, de már nagyon várjuk szigetes fellépésüket, mert az új énekessel még nem hallottuk őket. Tootsszal találkoztunk ’95-ben Jamaikán az Irie FM stúdiójában. Nagyon pozitív embert ismerhettünk meg a személyében. A Toots & the Maytals fellépését várják legtöbben reggae-körökben, mivel a korai reggae kialakulásának mérföldköve volt a zenéjük. A Wailersszel több kalandunk is volt már. 1996-ban Pesten jártak, és Malibu Reggae Mix címmel egy hatalmas koncertet adtak a Pecsában, amit az akkori kiadónk főnöke szervezett. Mi akkor valamiért nem léphettünk fel ezen a bulin, ezért riportokat készítettünk a fellépőkkel. 1999-ben Ocho Riosban Jamaikán együtt léptünk fel Bob Marley születésnapi koncertjén, közben találkoztunk velük Wiesenben is személyesen. A 2002-es Reggae Campünk szervezésekor is felvettük velük a kapcsolatot, de végül mégsem jöttek el hozzánk, pedig már minden promo anyag készen állt… Aston Barrett és Earl Wire Lindo (a két eredeti Wailers-tag) játékát mindenkinek kötelező magába szippantani!
Létezik olyan, hogy magyar reggae? Ha igen, mi a sajátossága?
BT: Itthon vannak, akik a mai divatos jamaikai irányvonalakat tolják, ezek a riddim alapú zenék, ahol viszonylag kisebb lehetőség van saját zenei ízekkel fűszerezni. Mi igyekszünk saját utunkat járni, zenéinkben és szövegeinkben közép-európaiak maradni. Persze a küldetésünkben nem is olyan rég még a „mutassunk meg mindent, amit Jamaikán tapasztaltunk” alapgondolat érvényesült, de mégis azt tapasztaljuk külföldi visszajelzésekből, hogy a reggae-nk egyedi. Keményebb és erőteljesebb a megszólalásunk. A Reggae Camp egyik célja, hogy felkutasson európai gyökerekkel átitatott európai reggae-zenéket, és ebből itthon több is található. (Another Day, The Rootreaterz, Zagastic…)
Ti voltatok az egyik első zenekar, akik itthon reggae-t játszottak; mennyire volt fogékony a hazai közönség az LB27 indulásakor a reggae univerzális üzeneteire és mi a helyzet most?
BT: Semennyire. Egy 1985-ös zenei kiadványban balkáni eredetű muzsikának nyilvánították a skát és a Sunshine Reggae volt az etalon. Később a UB40 és Marley egy-egy dala a poulárisabbakból volt egyenlő a reggae-vel itthon. De mégis abban az időben Göczey Zsuzsa lejátszotta a rádióban a Babylon By Bus Marley-koncertlemezt, amely minket is megfertőzött. 95-ben és ’99-ben pedig Jamaikán még inkább a reggae-kultúra hatása alá kerültünk. Közben jött az internet, beindultak a Tilos Rádió reggae és dub felelősei, és minden elérhető lett. 1997-98-ban indítottunk egy reggae klubot, ahol először lehetett ilyen zenéket hallgatni: forradalmi időszak volt ez. Mára már egy ötnapos reggae-fesztivált fel lehet építeni magyar zenészekből!
Akiktől távol áll a reggae, vagy csak most kezdenek el ismerkedni a reggae-kultúrával; mit ajánlasz nekik, mivel/milyen előadókat hallgatva érdemes kezdeni az ismerkedést a reggae-vel?
BT: Bob Marley zenéje mindent megad, ami a roots reggae-ből fontos. Persze nem benzinkutaknál 900 Ft-ért megvásárolható CD-kkel kell kezdeni, a legendás korai felvételekre gondolok. A soralbumok az igazán lényegesek a Marley-életműből Natty Dreadtől a Survivalig. De egyszerűbb elcsípni selekta DreadHead, Áfonya, JahFar partyjait, amikor rootsot játszanak, ott minden megtalálható, amit a reggae-ről tudni kell. A roots reggae-előadók közül az Israel Vibration, a Gladiators, a Steel Pulse és Third World munkái fontosak. Aztán el lehet merülni a korai ska, rocksteady zenékben, a későbbi dancehallokban és a varázslatos dub világban.
Manapság egyre több előadó és zenekar játszik itthon reggae-t. Nektek elévülhetetlen érdemeitek vannak abban, hogy a műfaj itthon rendkívül sikeres lett. Szerintetek minek köszönhető az, hogy a reggae főleg az utóbbi időben ilyen sok embert mozgat meg?
BT: Ebben a zaklatott, információval túltöltött, rohanó babilóni világban az emberek többsége elkezdett befelé, saját belső egyensúlyára, világára figyelni. Ahogy egy kicsit elkezdesz magaddal foglalkozni; rögtön megnyílnak a kapuk az anyagiakon túl lévő értékek felé. A reggae pozitív üzenetét nagyon jó átérezni, és mivel mostanában már sokan toljuk ezt a message-t (PASO, Colony, Irie Maffia…) többen érezhetik át ezt. Persze vannak ennek külső tényezői is, ami szintén nem a véletlen műve, gondolok itt a fesztiválokra meghívott híres reggae-előadókra, vagy egy-egy világraszóló reggae-sikerre, mint mostanában a Marley gyerekek jelenlétére.
Ha Bob Marley még ma is élne, és találkoznátok a Szigeten a Reggae-Ska Ünnepen; mit csinálnátok legszívesebben együtt vele?
BT: Szívesen gitároznám Neki a Redemption Songot, aztán biztosan sokat nevetnénk keskeny szemekkel.
A reggae-programon túl mire lazultok még az idei Szigeten?
BT: Miksa és Zolcsi, a billentyűsünk a kezdetektől fogva igazi Sziget-lakó, ők gyakran kint is alszanak, RasTamás, a dobosunk pedig talán a legelső, aki megveszi a hetijegyét. Ők bejárják tervezett útvonalaikat és a Szigeten fellelhető összes zenei csemegét leszüretelik és bekebelezik. Én a Világzenei Nagyszínpad és az Afro-Reggae Centrum programjait szeretem, ezekre a „bio” zenékre vagyok nyitott, és nem is kell sokat gyalogolnom…
Merre visz majd az utatok a Sziget után?
BT: Augusztus 22-ig még rengeteg fellépésünk lesz, aztán két hét szabadság, ami jól jön, mert ez az idei (huszonötödik) jubileumi évünk rengeteg pörgéssel járt.
