Nagyot ment 2017-ben a csapat - Évértékelő a Truesounds Musicról

30 Dec 13:43

Pihenni sincs nagyon idejük, január 1-én már a legendás berlini Sisyphos-ban veretik. Nagyot ment 2017-ben a Truesounds Music, mint partysorozat, mint kiadó is és a Peter Makto és Gregory S produceri formáció is szép sikereket könyvelhet el erre az évre. Visszatekintő és évértékelő beszélgetésünket olvashatjátok Peter Makto-val, kiegészítve pár aktuális kérdéssel, jövő fejtegetéssel és természetesen most sem maradhatott el a csapatkapitány éles véleményformálása erről arról…

Jellemző a szcénára, hogy a január kicsit csendesebb. Sokan ezt a hónapot a visszahúzódással töltik. Az év eleje a pihenésé és feltöltődésé. Manapság körülöttetek állandóan zajlik az élet. Sűrű volt a 2017-es esztendő és az újévi nyitásotok Berlinben sem lesz gyenge. Majd ezt követi 2 erős buli itthon. Mikor fogtok pihenni, belefér-e ez most?
- Folyamatosan próbálkozunk a visszatöltődéssel, de ahogy körvonalazódik a jövő évi “to do” lista, nem hinném, hogy manapság fogunk lassítani a tempón. Most tényleg egy olyan helyzet állt elő, amikor is luxus lenne elengedni a dolgok végét. Fix 5 éves tervekkel megyünk előre TS-en belül is és Gerivel is a zenei dolgokban. Idén zárul le az amit 2012 telén megfogalmaztunk és papírra vetettünk egy kis apartmanban a tiroli hegyek között. Ebből merítettük a következő 5 éves tervet és vannak folyamatok, melyek összekötik ezeket a fázisokat. Ezt most nagyon éljük. Persze januárban lesznek majd olyan napok, amikor se gép, se zene, se teló, se egyéb kommunikáció egymással. Ilyenkor mindenki azzal tölti az idejét, amivel akarja. Rövidtávon a pihenésről: ha majd kiesünk a Sisyphos dj pultjából január 1-én este, akkor fénysebességgel húzok majd az ágyba és a repülőnk indulása előtti utolsó pillanatokban fogok felkelni. Szerintem ott majd 15 órát alszom egyben.

Mi minden volt az, amit anno 5 éve papírra vetettek? Mi jött be és mi az, ami nem?
Emlékszem a pillanatra, mikor befejeztük a tervek rögzítését az A4-es lapokra és a végén egymásra néztünk Gerivel. Mindkettőnk fejére kiült a klasszikus egyveleg, ami arról szólt, hogy kedvező volt ugyan a szemeinknek az, amiket leírtunk, de gőzünk nem volt akkor még ott, hogy ezt miként is fogjuk véghezvinni. Mindenesetre jó volt, hogy adtunk magunknak egy keretet, amit ha újra olvastunk az évek alatt, mindig motivációként hatott.
A főbb tervek között ezek voltak:
- a kiadónk vastagabb ceruzával való felkarcolása a nemzetközi térképre
- pár komolyabb labelen való megjelenés
- a Truesounds Music estek zenei újratervezése és egyedi vonal kialakítása
- nemzetközi management és agency a külföldi dolgaink gondozására
- a stúdiónk komolyítása, új eszközök beszerzése
- több külföldi fellépés elérése
Mivel szeretünk nyugodtan és alaposan dolgozni, továbbá a kapkodás egyikünknek sem a kedvence a munkában, még nekem sem, bár az én habitusom egy kicsit hektikus, látszólag jól határoztuk meg ezt az időkeretet és elég volt ezekre az öt év.

Szép lassan minden bejött, úgy mondanám viccesen, hogy “happy finish” lett végül. 2017 volt az ami végül sokat hozott. Eleinte megijedtünk, mert nem történt semmi, de összeértek a dolgok és egymást kezdték el támogatni a különböző szegmensei a tevékenységeinknek. A nemzetközi fellépésekkel kapcsolatos agency és a management helyes választása az a topik, amit nem tudtunk behúzni év végéig, viszont jó hír, hogy folyamatban az ügy.
Többekkel tárgyalunk és jók a kilátásaink. Tehát elkezdődött a folyamat még az 5 éves tervben, így nem csüggedünk.
A kiadónkat sikerült jobban pozícionálnunk, egyre eredményesebbek a megjelenéseink.
Számunkra sokkal fontosabb, ha a zene miatt keltjük fel a világ művészeinek érdeklődését, minthogy tukmálni kellene magunkat a klasszik spanolós, nyomulós stratégiával. Nyitott és ismerkedő gyerekek vagyunk, de szerintem ezekkel a kamu smúzolásokkal tele már az elektronikus zenei szcéna padlása. Mindig jobb egy dolog rezgése, ha a produktum, ha a zene találja meg a saját útját, felesleges szavak és körök nélkül. Jobb az, ha kevesebb, de a munkáink iránt valós érdeklődők bukkannak fel körülöttünk. Néha többet hoz egy őszinte lelkes ember nyitott közeledése, mint egy nagyobb névből kierőszakolt “pozitív feedback”. Sosem számítunk fentről nagy dolgokra, így mindig totál meglepődünk, ha egyáltalán egy top dj reagál a cuccainkra.
Szépen fejlődött a gépparkunk is, ezért a zenéink is érettebbek lettek és lépésről lépésre egyre komolyabb presztízsű kiadók keresnek meg minket. Itt sem azt a receptet követjük, hogy x db zenével az agyára megyünk y db top kiadónak. Sokkal jobban kifizetődő számunkra a lépcsőfokonkénti egészséges haladás. Több élmény, több kapcsolat, több zeneiség és több tanulás van ezen folyamatokban. Rólam köztudott, hogy eléggé fafej vagyok és valahogy sosem láttam abban a mi utunkat, hogy sokadikként elvesszek azok között a hosszú sorban, akik ugyanazon top labeleknek küldik a zenéiket. Nekem fontosabb, hogy mindig legyen valami kis hírmorzsa rólunk, minthogy várnék valami nagy durranásra. A folyamatos és kitartó melóban jobban hiszek.
Ezekkel párhuzamosan a TS estjeinket is sikerült egy olyan mederbe behúzni, amiről mostanra már nyugodt szívvel mondom, hogy teljesen egyedi, eltér az összes hazai projekt zenei világától. Mást kínálunk az embereknek, belenyúlunk a hangzáson belül totál ismeretlen vendégekbe és ezáltal megint kirajzoltunk egy nagyon jó egységes közönséget. A régi hűséges TSaládtagok mellett nagyon sok új beérkező kispajtásunk is lett így év végére. Zeneileg főként deep house, az aktuális és nem az oldschool proggie, na meg az atmoszférikus techno van nálunk terítéken. A szárazabb techno és a tech house teljesen eltűnt a repertoárról nálunk. 75%ban a dallamos, kicsit szállós, boldog zenék szólalnak meg TS partykon. Zéró morcogós és üres veretés, csak önfeledt utazás van.
Aztán egyre több az utazás is. Fellépőként egyre több helyre jutottunk el Gerivel közösen is és külön-külön is. Ezeket minden esetben a zenei produkcióink miatt kaptuk mint lehetőség. Headlinerek voltunk az Adriatique mellett az Airfield fesztiválon júliusban. Moszkva sem megy feledésbe egy hamar, ahogyan Kairó, Berlin és Prága is mind mind mennek a lelki tetkók közé. Egységes és kiegyensúlyozott képet adunk magunkról az utóbbi időkben és ezt a partnereink is kedvelik.

Büszkeségek 2017ben?
Idén már 6 db beatport top 100-as trackünk volt a Deep House-ban a Peter Makto és Gregory S projekttel.

Peter Makto & Gregory S -Yoss
Peter Makto & Gregory S - Sleepwalker
Mihai Popoviciu - Data on Data (Peter Makto & Gregory S Remix)
Peter Makto & Gregory S – Cascade
Peter Makto & Gregory S - Eleven
Savvas - Adrift (Peter Makto & Gregory S Remix)

Kiemelném a Yoss-t, ami felkerült az ibizai Nassau Beach dupla CD megjelenésére is illetve több, mint 40 napon keresztül jelen volt folyamatosan a toplistán. Legmagasabbra a Cascade jutott, egészen a 15. helyezésig ment.

Kettő vinyl megjelenésünk is volt, az egyik Mihai Popoviciu – Home albumának remixes kiadványán, a másik pedig egy original deep house volt egy induló olasz labelen.

Idénre már egyre több komoly név chartjában is megtalálhatóak voltunk.

Super Flu, Steve Bug, Kevin Yost chartolták a trackjeinket, míg Hernan Cattaneo kb. 10 ezer embernek játszotta az Eleven-t.

Nagyon sokat nyomott a latban Oliver Schories labelén, a SOSO-n való kiadványunk és a New York-i ‘Where the Heart is’ kiadó is komoly kiskapukat nyitott meg az ottani piacot illetően.
Megvolt az első hivatalos ADE fellépés Amszterdamban és már 2018 is lekötve. Emellett itt a balkán régióban valamiért nagyon szeretik a zenéinket. Happység van, tömören.

A hab talán mégis csak az a tortán, ami minden előadónak a legfontosabb, hogy a név pörögjön. A sok munka és a sok megjelenés együttesen meghozta, hogy a Resident Advisor-on 2017-ben legtöbbet chart-olt 100 artistja között az 53. helyen zártuk az évet. Roppant meglepő és kellemes érzés, hogy ha az ember bizonyos labelek miatt bekerül egy bizonyos szakmai körbe, akkor csak úgy spontán elkezdik az emberek chart-olni és támogatni egymást. Kapsz egy önzetlen löketet és azt veszed észre később, hogy Te magad is szupportálod mások zenéit, ha csak egy playlist-el is vagy chart-al is de jön magától. Ezt az egymás támogatását nagyon hiányolom itthonról.

Hogy vetülnek ki a 2017 sikerek a közeljövőre ?
Ha igaz a mondás, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az év hátralévő része is, akkor azt hiszem nem is kívánok ettől jobb startot, minthogy a kis privát TS szilveszter és Cinema Hall afterből azonnal Berlinbe megyünk a Sisyphosba, ami az egyik alap pillére a kinti meghatározó legendás kluboknak. Ott belecsöppenünk egy 3 napos szilveszteri buliba. Érdekes lesz beszállni a körbe, de adunk majd a népeknek rendesen. Én már 3. alkalommal megyek vissza. Az ottani fellépések kb. 2 hónapra kisütik az agyamat, mindig akkora élményt adnak. Ott garantáltan feltöltődünk majd!
Fixálva van egy külhoni rezidencia, 2 havonta lesz TSM showcase. Áprilisban kint leszünk Helsinkiben egy fesztiválon, ahol főtáblán SLAM és ELLEN ALLIEN mellett mi vagyunk a headlinerek a deep house roomban. Újra bejelentkezett egy Cseh fesztivál is a nyarat illetően, jelezte Belgrád is, hogy visszavár minket. Jelen vannak további Orosz fellépések, Németországban Kiel, Hamburg és Berlin is opciók között vannak. Firenze már fixált, de ott egy állami ünnep miatt dátumcsere lesz, várjuk az újat.. Jól sikerült a lisszaboni debütálásom is, onnan is jöttek jelek, hogy várnak vissza.
Itthon is komolyodnak az estjeink, egyre nagyobb tömegek keresik az érzést a zenében. Ezért a saját szervezéseinkben is lesznek változások. Bátrabban és mélyebbre merítünk majd.
Produceri vonalon a Click Records-on nyitunk elvileg 2018-ban, ez több szálon is hazai vonatkozású dolog, egyelőre erről nem beszélhetek. Ilyen társaság közé jegyzik majd a nevünket, mint: Agents Of Time, Andreas Henneberg, Animal Picnic, Anna, Edu Imbernon, Gabriel Ananda, Jonas Saalbach, Magdalena, Marc DePulse, Martin Roth, Oliver Schories, Pisetzky, Rancido, Reinier Zonneveld - várjuk a híreket.

Érkezik a Making You Dance labelen is egy erősebb táncolható vokálos remixünk is ami nyitogatja előttünk a déli részét az amerikai földrésznek.

Illetve hamarosan indítunk egy teljesen új projektet is, amiről egyelőre nem szeretnék beszélni, viszont már jelen vannak ezek a track-ek és teszteljük is ezeket a zenéket a szettjeinkben. Kicsit közelebb lesz a technohoz. Ennyit elárulok.

Érkezik az első önálló EP-m is, amit már pár buliban hallottak az emberek. Ő a Sharp Lines EP. Deep House, house és breakbeat verziókat tartalmaz majd a kislemez. Mellette egy remix EP is lesz, komolyabb nevekkel.

Elfér ez a sok új dolog és teendő az itthoni feladatok mellett?
Persze. El kell, hogy férjen. Ilyen és ehhez hasonló szorgos napokról ábrándoztunk eddig. Nem most fogunk jajgatni. Inkább ne lássam a napot hosszabb ideig, de a meló legyen befejezve, határidőre és gondosan. Eddig sem zavart, hogy karikásak a szemeim, eztán sem fog. A friss levegő meg bejön a nyitott ablakon. Nekünk is ugyanúgy cél, mint minden dj-nek, hogy a hazai jelenlét mellett a nemzetközi tér is növekedjen. És ezért dolgozunk, amennyit csak lehet.

Kicsit több külföldi tapasztalattal, most hogy látod a hazai helyzetet?
Szerintem továbbra is páratlan és irigylésre méltó az, amilyen lelkületű és töltésű a hazai publikum. Van valami más abban, ahogyan mi a magyarok bulizunk. Ez maga az az érték, amit szerintem jobban meg kellene becsülni belülről és közelebb kellene hozni a hazai alkotókat a hazai közönséggel. Mindenre esküszöm, hogy ha kevesebb import cucc lenne itthon, kivirulna minden újra. Az utóbbi időben ezt már több ország eljátszotta, újra rakták magukat, mint Pistike a Windows-t. De a bulikkal és a rendezvényekkel nem is akarok most foglalkozni. Amíg még mindenkit így vagy úgy, de el tud tartani az ipar és a biznisz, addig sokaknál nem lesz motiváció a fejlődésre és a tanulásra.
A legnagyobb hibánk a külföldi tapasztalataim alapján szerintem az az, hogy nincs kommunikáció, nincsenek közös csatornák a hazai artistok között. Mindenki dagad a büszkeségtől, belehalunk a hülye elveinkbe. Nem keveredik a zene a kezeink alatt és a füleinkben. Nincs rálátásunk egymás alkotásaira. Esélyt sem adunk egymásnak arra, hogy valamely track betaláljon a másiknál és tényleg a real tetszés alapján egy adott zenét YX dj elkezdje tolni.
Szomorú vagyok ettól a közhelytől, amikor bárkitől is zenét kérek és ez a válasz: “ááh nem a Te vonalad…!” - álljunk meg egy kicsit. Egy DJ, egy szelektor esetében, hogy merjük feltételezni azt, hogy “nem a Te vonalad” ?! - honnan tudja a külvilág, hogy éppen mi jár a másik fejében ?! A DJzés meg éppen erről szól, hogy rengeteg zenét hallgatsz, állandóan kutatsz, hogy a szett mindig jobb és jobb legyen. Ettől még az is jobb és őszintébb, hogy “neked, kimondottan nem akarom odaadni a cuccaimat”!
Tényleg gáznak tartom, hogy nincs egy közös csatorna. Ha nem is játszás szempontjából, de lehet éppen, hogy egy közös kislemez ötlete bukkanhat fel ha képet kapunk arról, hogy éppen ki mit csinál. Vágom, hogy mindenki arra hajaz, hogy majd jól megmutatja, ha villant egy nagy labelen és bekerül a nagyok közé. De így magunk alatt vágjuk a fát. Sokkal jobb képet festene szerintem egy erős hátország egy izgalmas zenei és szakmai közösséggel, jó export árukkal, mint ez ami most van.
Fejlődő tudás és több produktum, ez a 2 dolog kell, hogy meghatározható legyen az, hogy ki hova tart, vagy kit milyen irányban tudjunk segíteni egymás között. Szerintem mindenkinek simám lenne helye a dolgok körül. Nem pedig ez az állandó sógor komaság. Az elvileg elhalt 89-ben, nem?

Mi az, ami változott és nélkülözhetetlenül kell követni ahhoz, hogy érvényesüljetek?
Kötelező, néha jól esik, néha herótom van tőle. Nem is csináljuk nagyon aktívan, de mégis kell és nélkülönözhetetlen eleme lett az életünknek. Ez pedig a szociális hálózatokon való intenzív jelenlét. Ebben ami irritál, hogy az instagram, pláne a “story” része, kimondott bazári majmokat csinál az előadókból. Nem értem ezeket a posztkényszereket, nem értem mit kell bizonyítani mindig? Miért kell minden pillanatban megmutatni, hogy most zenét írok, most eszek, most szarni megyek, most vicces vagyok, most fikázok valakit…stb..stb.. ennek is van egy egészséges mennyisége. Szerintem túl van tolva ez rengeteg arcnál manapság az egész bolygón.
Vannak született szórakoztató figurák, de nagyon sok helyen erőltetett a show.
Ha tényleg elhiszik a dj-k és a producerek, hogy úgy lehetnek népszerűek, ha egy állandó TV csatorna jelleggel realityt adnak magukról, akkor ott a végén a zene már nem lesz jó semmire. Tényeg olyan az érzet sokaknál, hogy egy kényszeres blogszerű állapotban lebegnek és egy viccesnek tűnő dologtól, vagy buliban való káoszolástól várják a rajongókat s nem a zenei történésektől. Ok, ott van a kis számláló, hogy mennyien látják ezeket és “húúúúúú de jó az amikor nagyobb a number” - de ez elég komolyan függővé teheti az embereket és pont azzal öli meg az önbizalmat és az egészséges énképet, hogy állandóan a nagy számok felé akar mindenki menni. Azaz, nincs egy egészséges énkép, hanem a környezet reakciójához mérten igazolom magam.
Erről a jelenségről volt is egy interjú a Facebook készítőivel, akik szó szerint azt mondták, hogy “eléggé veszélyes dolgot kreáltak” és ennek a lecsapódását majd évek múlva tudják igazán analizálni. Én kicsit merészebben fogalmaznék ebben, szerintem nagy gázban vagyunk már most. Ha nincs megfelelő LIKE, sokan már most frusztráltá válnak.
Posztkényszeres a társadalom. Ebben megtalálni a középutat kemény. Pláne, hogy a top top top artistoktól is ezt látjuk, akiknek ugyan semmi nyomás nincs a vállukon, hogy “adj istenem csak még egy like-ot, vagy egy újabb követőt”, ők így etetnek minket szerintem és lehet nem is tudatosan, de így teremtik meg azt, hogy mindenki rájuk akar hasonlítani és közben szépen feladjuk a saját egyéniségünket. Szerintem ez csapda az elmének.
2017 kedvence ez volt nálam: bohóckodott egyet Bodzin a stúdiójában, pikk pakk milliós nézettség, aztán pár nap alatt több klón ugrált a cucca előtt otthon kb.: ugyanazzal a vicces megjelenéssel. Amúgy nagyon nem forgatom magam ezen a topikon, csak ha már bejött egy ilyen kérdés, gondoltam kifejtem ezt is…

Van olyan, ami fontos és mindenképpen szeretnéd megosztani a 2018-at illetően?
- A kiadó életében mindenképpen említésre méltó, hogy jövőre kiadhatunk MIHAI POPOVICIU zenéket. Mihai egy nagyon finom ember. Visszafogott figura és jó lélek. Nem is kérdeztük soha, hogy mi lenne ha nálunk jelenne meg valami zenéje. Az elmúlt években látta, hallotta, tapasztalta, hogy miket is csinálunk és ő jelezte, hogy eljött az ideje, a Truesounds Music, mint kiadó van olyan szinten, hogy originalt kapjunk tőle. Ez nagy dolog mindenképpen.
Jövőre 14 éves lesz a Truesounds, komoly bulival készülünk. Illetve 2018-ban leszek 40 éves. A 2018-as Ikrek esemény és a Peter Makto 40. birthday buli az kemény lesz - kemény nap lesz pontosabban. Egyelőre a június 2-t kell megjegyezni, a többi infó jön majd hamarosan. Más nagyon nincs.