Paula Temple - Érdekes, hogy agresszívnek nevezik a zenémet, mert én egyáltalán nem találom annak
Amikor a világpolitika szélsőségessé válik és a klímaváltozás is apokaliptikusabb ütemben érezteti hatását, a zene a legjobb megoldás a kikapcsolódásra. Vannak azonban helyzetek, amikor a politikának és a zenének össze kell fognia, szembeszállva az elnyomással, hogy a zene hangjával szabadítsák fel az embereket.
Amikor megjelent Paula Temple debütáló albuma, az Edge of Everything, az emberek megtudhatták, hogy milyen is ez a hang. Kevés dolog erőteljesebb, mint Temple zenéje, de a világpolitika jelenlegi heves frusztrációjától megerősödve az Edge of Everything kivételesen hangos.
Saját kiadóján, a Noise Manifesto-n keresztül május harmadikán jelent meg Temple lemeze, az interjúban ennek az albumnak a megírásának hátteréről, a techno nyújtotta katarzisról, a brit politika kegyetlenségéről és filmszerep álmáról is beszélt. Az interjút még az album megjelenése előtt a Hyponik magazin készítette.
Paula Temple a B my Lake fesztivál első napján játszik, augusztus 21-én Dax J, I Hate Models és Charlotte de Witte társaságában. Ez az interjú segít kicsit megérteni azt az erőt és energiát, amit a szettjeiből érződik!
- Az Edge of Everything úgy tűnik kiszélesítette a határaidat, a kreativitásod új szintjét fedezhetted fel vele. Meglepted vele magad bármivel, miközben az albumon dolgoztál? Hogyan viszonyulsz az első lemezedhez?
- Először egy Nine Inch Nails stílusú albumot akartam csinálni, ami nem könnyű, a rock és a techno ötvözete. Elgondolkoztam azon is, hogy vokált adok hozzá, valami hasonlót, mint Peaches. Egy hetet töltöttem egy stúdióban Helsinkiben, ahol próbáltam egy death metál stílusú dobtémát ötvözni a technóval, de ez sem hangzott igazán jól. Aztán újra kellett gondolnom, hogy mit is szeretnék kihozni az egészből, és azt akartam, hogy az album hasznos legyen. Egy tömeges kihalás szélén vagyunk, ami tényleg óriási dolog és a legtöbb ember nem beszél róla.
Amikor azt mondom, hogy hasznos, akkor kicsit zavaros lehet, ugyanis nincs szöveg az albumon. Kapcsolatot szeretnék teremteni a hasonló gondolkodású rajongókkal, hogy hangot adjunk a frusztrációnknak. Absztrakt módon gondolkodó vagyok. Nem a szavak az én nyelvem, hanem a zene. Érdekes, hogy amikor egy ember ír nekem, és elmagyarázza, hogy mit érzett, amikor a zenémet hallgatta, rájövök, hogy ezt az érzést szerettem volna kiváltani, amikor megcsináltam. Lenyűgöző, hogy ez csupán különböző frekvenciák kombinációjával lehetséges – a hanggal és a zenével képesek vagyunk komplexebb módon kommunikálni, mint gondolnánk.
Az album készítéséhez visszatérve, még 2018 elején volt egy kis szabadidőm és egy lehetetlen célt tűztem ki magam elé, mégpedig azt, hogy két hét alatt kell megírnom tíz dalt. Bíznom kellett magamban, az érzéseimben és a munkámban ezen időszak alatt, és nyitottnak kellett lennem, ugyanakkor nem volt szabad semmi feleslegeset kiszűrnöm. Érzékenyen érintett, ami a világban zajlott ez alatt a két hét alatt, ami vissza is köszön a hangzásban. Elkészítettem tíz vázlatot a két hét alatt, amiből öt tényleg jól szólt ahhoz, hogy érdemes legyen tovább csiszolgatni, ezek végül fel is kerültek az albumra.
Természetesen több hangzás és filmszerű megközelítés van az albumon. Nem mondanám, hogy az album a kreativitásom új oldalát mutatná be. Ez a hangzás igazából már öt éve megvan nálam, de csak a kísérleti live szettjeimben játszom közönség előtt. Huszonöt éve gyártom a techno zenéket és nem gondolnám, hogy az Edge of Everything bármilyen határt kitolna nálam, ha mégis, akkor csupán annyit, hogy kicsit visszanyúl a klasszikus technóhoz.
- „A haragból és fájdalomból erőt merítve Paula felhasználja a sötétség gyógyító erejét.” – Könyörtelen, büntető, ugyanakkor teljesen felszabadult stílusodról vagy ismert. Aki meghallgat egy szettet tőled, megtisztulva érzi magát utána. Nem számítanak a mindennapi élet problémái, a zenéd és a techno agresszívabb ágai úgy általánosságban is felfrissítik az embert. Szerinted honnan jön ez a sötét, agresszív stílus a zenédbe?
- Érdekes, hogy agresszívnek nevezik a zenémet, mert én egyáltalán nem találom annak. Felszabadultnak és erőteljesnek mondanám. A stílusom tükrözi a bennem zajló változást. Amikor fiatalabb voltam, fájdalmasan félénk voltam. Túlméretezett ruhákat hordtam a klubokban, mert el akartam rejteni magam. Mindenkinek kedveskedni szerettem volna. Elviseltem volna bármilyen gonoszságot és még magamat hibáztattam volna érte. Annyira rosszra fordult végül az egész, hogy ráment az egészségem is. Olyan időben és olyan helyen nőttem fel, ahol az olyanok, mint én, nem voltak elfogadottak, sőt még azt is tiltott volt kimondani, hogy valaki meleg. Néhány élettől kapott leckének köszönhetően viszont már nem tűröm tovább a bántalmazást vagy kihasználást. Kiállok magamért és az életem sokkal jobb. Talán ez az oka annak, hogy a hangzásom olyan erős.
- Mindig is technót hallgattál? Ez egyfajta gyógyszer, amit az öngyógyításhoz használsz?
- Igen, 15 éves korom óta technót hallgatok, azóta eltelt 27 év. Mielőtt felfedeztem a technót, Nine Inch Nailst hallgattam, seattle-i grunge-ot és indie-goth-ot. Ezek voltak az első öngyógyító módszereim. Aztán a techno, a bulizás és a dj-zés lett az én katarzisom.
- „Az elnyomó erőknek felelősséget kell vállalniuk tetteikért. Nyers érzelmeket céloznak meg, és arra buzdítanak minket, hogy cselekedjük az igazságtalanság ellen.” – Ez az erőteljes kifejezést az albumodról írták. Segítenél ezt kontextusba helyezni nekünk?
- Azt hiszem, hogy nehéz elszámoltatni ezeket az elnyomó erőket, mert a törvény felett állnak. Nézd, mi folyik most Amerikában vagy Nagy Britanniában. A politikai vezetők bűncselekményeket követnek el, de látszólag érinthetetlenek. Azok az opportunisták, akik ezeket az országokat „vezetik”, feltaláltak olyan problémákat, mint a bevándorlás és az állampolgárokat úgy terelik, hogy saját politikai erejüket növeljék általuk.
Az elnyomó erők kormányokra, bankokra, gyógyszercégekre, az elitre és mindenki másra hivatkoznak. Az a tény, hogy még mindig van Lordok Háza az Egyesült Királyságban, akik befolyással vannak a törvényhozásra, ami aztán az átlag dolgozóra van kihatással, teljesen abszurd. Ha szükségünk van egy ellenőrző bizottságra, jobban tennénk, ha a Fiatalok Házát hoznánk létre. Az USA és Nagy Britannia a leggazdagabb országok között vannak a világon, szóval miért akkora probléma a szegénység náluk? Miért fogadjuk el a rendszert, amiben élünk, ahol a nagy cégeknek nem kell fizetniük adót, de az egyedülálló, McDonaldsban dolgozó anyának kötelező. Ez a rendszer az elitnek van kitalálva és muszáj lenne valamit tennünk ellene. Az autoriter társadalom felé fordulást „rendszer ellenesnek” hívni tévút, ami gyorsan a végzetünk lehet. Ezt a második világháborúban már láthattuk, hogy hová vezet.
Azt érzem, hogy nekünk, normális embereknek szerepet kell vállalni abban, hogy decentralizáljuk a rendszert. A jelenlegi hatalmi struktúra nem fogja kényszeríteni az elnyomó erők elszámoltatását, így nekünk kell ezt végrehajtanunk. Decentralizálhatjuk a hatalmat például a konvergens technológiákkal. A Blockhain volt az első lépés, ami fenyegetést jelentett a gazdaságot irányító központi bankrendszerre. A közösségi gazdaság lehetőséget nyújt az internet által, hogy a költségeink csökkenjenek, és a pénzünkhöz is kevesebbszer kelljen hozzányúlni. Ajánlom a VICE dokumentumfilmjét ebben a témában: „The Third Industrial Revolution: A Radical New Sharing Economy”.
Kisebb lépésként egy cselekvésre való felhívás amilyen egyszerű, olyan hasznos lehet. Ilyen például részt venni egy szavazáson vagy társadalmi aktivistákat támogatni. Az utóbbi időben láthattuk, hogy a tömegben az erő, ott van példának a #metoo mozgalom. Ha pedig tanuló vagy, részt vehetsz Greta Thunberg péntekenkénti iskolai sztrájkjában.
- Az album borítóján hipnotikus koncentrikus körök vannak, a közepén egy fekete lyukkal. Utal-e ez bárhogyan a jelenlegi politikai légkörre és társadalmi bizonytalanságra? Mi állnánk a körök szélén? Ez az, amire az albummal utalni szerettél volna
- Pontosan, én sem fejezhettem volna ki jobban. Ha valami túl közel kerül egy fekete lyukhoz, onnan nincs visszaút. Ez valóban tükrözi azt, ami a bolygónkkal történik. Annyira pusztítjuk a bolygót, hogy már nem lehet visszafordítani. Gyorsan haladunk az esemény horizontja felé.
- Amióta elhunyt Keith Flint, még inkább kíváncsiak vagyunk, hogy a The Prodigy Roadblox c. dalának általad újragondolt verziója hogyan született meg? Mekkora hatással volt rád a The Prodigy? Minden bizonnyal vonhatunk némi párhuzamot köztetek, ha a tempót és az agressziót vesszük figyelembe.
- A remix Renaat miatt készült. (Renaat Vandepapeliere az R&S Records alapítója – a szerk.) Nagyszerű érzéke van ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen az emberek között, és meglátta a közös pontot az én energiám és az övék között, így összehozott minket egy remix erejéig. A The Prodigy határozottan nagy hatással volt rám, főleg a Charlie Says daluk, ami az egész rave hullám kezdetén jött ki. Tinédzser koromban egy lemezboltban dolgoztam, amikor a Music For The Jilted Generation lemezük megjelent. A hangzásuk nekünk, az akkori fiatalságnak sok erőt adott, főleg egy olyan országban, ahol a politikusok és a média folyamatosan elítélte a fiatalokat. Ebben az albumban rejlett a mi erőnk.
- Mi inspirálta a Joshua & Goliath c. dalt?
- A címe Joshua Wong-ra utal, ő az a tinédzser, aki azért kezdett tüntetésbe a kínai kormány ellen, amiért az a kínai tanrendet szerette volna bevezetni a hongkongi iskolákban. Miután megnéztem a Joshua: Teenager vs. Superpower c. dokumentumfilmet, nem tudtam kiverni a fejemből azt, hogy mekkora bátorság is kell ahhoz, hogy kiállj a kínai kormány ellen. Tudtam, hogy ez a dal központi szerepet kap majd az albumon, és hónapokig gondolkoztam, hogy mi legyen a címe, hogy megfelelően kifejezze azt, amit a zenével közvetíteni akarok. A szintetizátor téma a harcot jeleníti meg. Ez az a harc, amit az emberek a szabadságért folytatnak. Annak a néhány embernek a bátorságát szimbolizálja, aki szembeszáll az elnyomó óriással, Góliáttal.
- A karriered azon pontjához értél, ahol már az a megtiszteltetés ér, hogy te állíthatod össze egy színpad fellépőinek névsorát, mint például a Niuts Sonores-en. Hogyan készülsz fel egy ilyenre? Úgy képzelem, hogy ez egyszerre nehéz, ugyanakkor hálás feladat.
- A Nuits Sonores könnyű volt. Teljesen szabad kezet kaptam, hogy kiket hívhatok meg, és ez csodálatosan működött. Van egy képviselt értékrendem, egy manifesztumom, amiről a kiadóm, a Noise Manifesto is kapta a nevét. A manifesztum maga arról szól, hogy bevonom az összes típusú embert, legyen az férfi, nő vagy queer, és azt nyújtom nekik, amit megérdemelnek. Megkérem az embereket arra, hogy segítsenek összeállítani a line up-ot. Éppen ezért a fellépők névsora egy egyensúlyi állapot aközött, amit az emberek akarnak és aközött, akiket én akarok, legyen az akár már ismert vagy feltörekvő művész.
- Blawan, Perc, Tommy Four Seven, vagy akár te magad azok az előadók közé tartoztok, akik egy új, egyedi stílust képviseltek. Egy könyörtelen, majdnem kaotikus hangzás ez, amely ugyanakkor teljesen magába foglalja a klasszikus techno stílust és egyben el is rugaszkodik attól. Rettentően izgalmas. Úgy érzed, hogy amilyen rögös úton haladsz, egyben annyira izgalmas is ez? Van elképzelésed arról, hogy a jövőben milyen hangzás felé visz az utad?
- Gyanítom, hogy van valami a brit kultúrában, például a politikusok kegyetlensége, ami hozzájárulhat az egyedi hangzásunkhoz. Néha ezt nyíltan kifejezzük, mint Perc és az ő Unelected c. dala, néha pedig úgy, mint a techno stílus maga, ami egy életstílus a brit rendszerben.
Csak most kezdtem el felfedezni, hogy hová is is akarok eljutni a zenémmel. Érdekel ugyanakkor egy filmzene vagy egy játék zenéjének megírása is. A Stranger Things zenéjét vagy Mica Levi munkáját az Under the Skin esetében figyelve nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan működne az én hangzásom egy mozgóképes alkotás aláfestéseként.
- A techno zenét sokszor otthon egy sötét szobában a legjobb hallgatni. Ugyanakkor egyre több fesztivált látunk, amelynek a techno a középpontja, ami egyben azt jelenti, hogy számos fellépő nappal zenél. Mi a te kedvenc környezeted a zenéléshez? Hol érzed leginkább otthonosan magad?
- A kedvencem a nappali sötétség, így normálisan tudok aludni. (nevet)A legjobban egy teljesen sötét teremben érzem jól magam, amit néha lézer világít be. Egy ablak nélküli helyiség a legjobb helyszín az én zenei stílusomhoz.
- Köszönöm a rám szánt idődet Paula. Mik a nyári terveid?
- Turnéval lesz teli. Rengeteg helyen léptem és lépek is fel. Remélem lesz egy szabad hétvégém is majd, amikor el tudok menni majd kempingezni az én csodálatos hősnő feleségemmel.
