UNKLE- interjú James Lavelle-el
Az UNKLE különböző korszakaiban egy meghatározó alak mindig volt mégpedig James Lavelle. A csapat régebbi tagjai közt volt DJ Shadow, Tim Goldsworthy és Richard File is. Most Lavelle és Pablo Clements, a Psychonauts-ból, alkotja a duót. Májusban jelenik meg a Where Did The Night Fall című újabb gyöngyszem. A korábbi lemezeken ismert vendégművészeket hallhattunk mint Josh Homme, Ian Brown és Jarvis Cocker. Most azonban kevésbé ismert ám annál izgalmasabb előadókat vonultat fel a duó, Sleepy Sun, Big In Japan, Katrina Ford és Mark Lanegan személyében. Az UNKLE-en kívül Lavelle-nek megvan a maga önző és szemtelen turné dj énje is. Az első FabricLive mixel büszkélkedhet és három Global Underground lemezzel. A progresszív house, techno és hip hop variációival kápráztatja el a közönséget estéről estére. Mikor találkoztunk vele épp egy nehéz, koncertekkel teli hétvégét tudhatott maga mögött, mindezek ellenére kedves, beszédes társaság volt, és egy korsó sör mellett beszélgettünk. Épp most jőssz egy vasárnapi fellépésről a Playground Weekender-ről, milyennek találtad? Nagyon jó volt, eleinte nehéz volt elkapni a lüktetést de végül minden jól ment. A tömeg hihetetlen volt. Ha LTJ Bukem előtt játszottam volna akkor az gyilkos lett volna, mert nagyon euforikusan játszottam, és ő is, mert anyira drum 'n' bass-es volt a játéka. Amint besötétedik azonnal ellazulnak az emberek, nappal nem szoktam játszani, ez amolyan szabály nálam. Remek volt a hangulat a tömeg pedig nagyon egy hullámhosszon volt. Még mindig a dj-zés az amire vágytál? A dj-zés nehéz dolog mert mindig ott kell lenni zeneileg a topon. Amikor a stúdióban egy felvételt készítek nem igazán figyelek arra hogy mi folyik a klubbokban. De mindkettőre szükségem van. A dj-zés alapvető dolog onnan ahonnan jövök, nem együttessel kezdtem hanem dj-ként. Ez az életem és a lelke annak amit csinálok. Amiket most készítek felvételek vagy kluboknak készül vagy nem egyre megy, egyformán fontosak. Nem szeretem a dj-zésel járó robotot, inkább letudok mindent hétvégén. Az a helyzet hogy régebben még hajnali kettőkor zártak a klubok, most délig nincs megállás, ami nagyon sokat kivesz az emberből. De én szeretem. Amikor több ezer kéz van a magasban akkor semmi nem számít. Kívülről olyan mintha a te dj pályafutásod zenéjében eltérő lenne attól amit az UNKLE-től hallhatunk. Igen, én szeretem a klub felvételeket. Szeretem a soundtrack jellegű, euforikus, melodikus, dark house és techno felvételeket is. A technoval és hip hop-al nőttem fel, és ezt vittem magammal a későbbiekben is. Most hogy nevezzük ezt? Elektronikus zene? Mindent játszottam James Holdentől Carl Craig-en át Sasha-ig. Nem tudom elhinni, most Tiesto-t játszok hétvégente. Amit Sigur Ros-al készített az egyszerűen fantasztikus, de én most inkább eklektikusabbat játszok. Először UNKLE felvételekkel kezdek aztán valami mást is hogy az egész közönség figyelmét megragadjam. Számomra ez nem csak a minimal techno-ról szól, igyekszem mindent megmutatni, a dj-zés egy eszköz az ego és csintalanság megmutatására. Ez az én légváram. Májusban jön ki a Where Did The Night Fall és ez egybeesik a live show-k kezdetével is. Az első fellépéseket Angliában és Németországban láttam, azt hiszem azóta egyszerűsödött a dolog, nem? Az még a kezdet volt. Azelőtt még sosem turnéztunk. Semmi nem működött de az emberek eljöttek és mi próbáltuk a legjobbat adni. Most már van miből dolgoznunk. De van néhány saját trükköm is. Nem akarom azt a sablonos LED-es showt eljátszani amit mások, folyamatosan új dolgokon gondolkozok. A vokál nagyon erős a Where Did The Night Falls-ban. Volt valamilyen kívánságotok mielőtt belekezdtetek a lemezbe? „Azt hiszem Pablo és én közös megegyezéssel döntöttünk olyan művészek mellett akik még nem annyira ismertek a szakmában. Itt az ideje, hogy az UNKLE a feltörekvő tehetségek platformja legye. Van egy hely ahol olyan emberekkel dolgozhatsz mint te, egy azon helyen, és hasonló életkorúak közt. Most már látom hogy az UNKLE egy lehetőség a fiatal tehetségek számára. Nehéz az együtteseknek megragadni a lehetőségeket. Ha tudok segíteni ebben akkor jó érzem magam. Amit adhatnak nekünk az hihetetlen. Mikor az emberek éhesek extra adag ételt kell adni nekik. Fontos a nőiesség is, hiszen sok női előadónk van, több mint valaha, demokratikusnak kell lennünk. Pablo könnyedebb én sötétebb vagyok. Megszállottja az ismeretlennek, több erőt fektet a dalokba. Mintha a 70-es évek össze kiadatlan dalát ő akarná megjelentetni. Szerencsére találtunk egy középutat. Köszönhetően James Griffith-nek is.”
Dave Clarke - Interjú (CLR-ről, az EDM-ről és Guetta-ról!)
03 Jun 15:01