1998-ból 2025-be: amikor a jövő meglepően pontos volt

1998-ban Bill Clinton épp elnöki eljárással küzdött, miközben James Cameron Titanicja uralta a mozikat. Huszonhét évvel később a történelem furcsa módon ismételni látszik önmagát: 2025-ben egy kétszer is eljárás alá vont elnök van hivatalban, és Cameron új filmje, az Avatar: Tűz és Hamvak tarol a kasszáknál. Mintha a popkultúra és a politika egyszerre ragaszkodna a saját forgatókönyvéhez.

A jövőt általában kiszámíthatatlannak gondoljuk, mégis akadnak pillanatok, amikor visszanézve meglepően sok minden a helyére kerül. Erre jó példa az a felmérés, amelyet a Gallup és a USA Today készített 1998-ban: 1 055 amerikait kérdeztek meg arról, hogyan képzelik el a 2025-ös évet. Az eredmények csak nemrég kerültek újra elő, és több válasz ma már szinte hátborzongatóan pontos.

A többség akkoriban úgy vélte, hogy az Egyesült Államoknak lesz fekete elnöke, hogy az azonos neműek házassága törvényessé és elterjedtté válik, valamint hogy egy új, halálos betegség jelenik meg világszerte. Ez utóbbi jóslat ma már baljósan pontosnak hat, különösen a közelmúlt tapasztalatai fényében.

Akadtak azonban látványos tévedések is. A válaszadók közel kétharmada biztosra vette, hogy 2025-re női elnöke lesz az országnak. Bár több alkalommal is közel járt ehhez az Egyesült Államok, ez végül nem valósult meg. Sokan hittek abban is, hogy addigra megszületik a rák végleges gyógymódja. Ez ugyan még várat magára, de az mRNS-alapú vakcinák megjelenése új irányt adott a kutatásoknak, ami nem teljesen cáfolja az akkori optimizmust.

A társadalmi különbségekkel kapcsolatban már jóval bizonytalanabbak voltak a jóslatok. A többség úgy látta, hogy a gazdagok életminősége javulni fog, a középosztály és a szegényebb rétegek jövőjét viszont megosztottan ítélték meg. Egy dologban viszont meglepő egyetértés volt: majdnem 80 százalék azt jósolta, hogy csökken a személyes adatvédelem és szűkülnek az egyéni szabadságjogok. Ez a felvetés ma már aligha szorul magyarázatra.

A felmérés tanulsága egyszerűbb, mint hinnénk: a jövőt ritkán látjuk tisztán, de a jelenből kiindulva sokszor pontosabban következtetünk rá, mint szeretnénk. Néha pedig az a legijesztőbb, amikor kiderül, hogy nem is tévedtünk akkorát.