Del Casher halálát egy közeli barátja, Al Burg jelentette be, aki gyűjtést indított a gitáros özvegye, Eiko számára. A GoFundMe-oldalon azt írta, hogy Casher az elmúlt évben rákkal küzdött, és október 1-jén hunyt el. A szélesebb nyilvánosság csak november első hetében értesült a halálhírről. Burg szerint az özvegy súlyos anyagi gondokkal néz szembe: az adományokból a felgyűlt hitelkártya-adósságot rendeznék, és egy gondozott otthonba költözne.
Lawrence Welktől Elvisig
Az indianai Hammondban 1937-ben született Delton Edward Kacher a Pittsburghi Egyetemen végzett, aztán Hollywoodba költözött. Gitár- és bendzsószólistaként a Lawrence Welk Show-ban tűnt fel, turnézott a Three Suns nevű RCA-zenekarral, később keresett stúdiógitáros lett a filmzenéknél. A Paramount őt választotta, hogy Elvis Presley mellett szerepeljen az 1964-es Roustabout című filmben.
Az első találkozásukról Casher úgy mesélt, hogy a Welk-műsorhoz begyakorolt szólóit játszotta, és feltűnt neki, hogy Presley nem megy el, hanem őt nézi. Azt hitte, nem tetszik neki, amit hall. Presley azonban odasétált hozzá, udvariasan elnézést kért a zavarásért, és azt mondta, mindent odaadna, ha úgy tudna gitározni, mint ő. Casher szerint Presley maga is szabadon beismerte, hogy gitárosként nem sokra tartja magát.
A forgatás után Presley további fellépésekre is meghívta. A hatvanas években Casher Eddy Arnolddal, Connie Francisszel, Bobby Vintonnal, Sonny & Cherrel és a Mothers of Invention zenekarral is dolgozott.
Egy tekerőgomb, amely rossz irányba mozdult
A hatvanas évek közepén a Thomas Organ Company megszerezte az amerikai piacra a Vox márkanevet, Casher pedig gitárosként és tanácsadóként dolgozott a cégnek. A brit Vox-erősítő tranzisztoros amerikai változatán a mérnöki csapatból Brad Plunkett dolgozott. Casher visszaemlékezése szerint ekkor vette észre, hogy ha az új hangszínszabályzót egyik végállásból a másikba tekeri, a gitár úgy szól, mint a szájharmonika, amikor a játékos tenyérrel körbefogja a mikrofont. Kérésére a kapcsolást egy Vox orgona hangerőpedáljába építették, és némi kísérletezés után a trombita wah-tompítójára emlékeztető hangot kaptak.
A Vox eleinte nem a gitárosokban látta a fantáziát: az elektromos trombitához próbálta eladni az eszközt, sikertelenül. Casher közben a prototípussal játszott a Universal több filmjében, köztük a The Ghost and Mr. Chicken és a The Shakiest Gun in the West zenéjében. A pedál fejlesztését a gyártó oldaláról általában Plunkett nevéhez kötik, Casher viszont a hangzás felfedezőjeként mindig magát tartotta a találmány atyjának.
Visszhanggéptől a gitárszintetizátorig
A wah-wah a hatvanas évek végére a rockgitárosok alapfelszerelése lett Jimi Hendrixtől a Creamig, később Isaac Hayes, a Chicago és a Guns N' Roses felvételein is megszólalt. Casher feltalálói munkája ennél szélesebb volt. Ő tervezte az Ecco-Fonic nevű hordozható szalagos visszhanggépet, amellyel a korábban csak nagy, drága stúdiógépekkel elérhető visszhang a színpadra is kikerült, és a Fender Electronic Echo Chamber is az ő nevéhez fűződik.
Japánban jó barátságba került Ikutaro Kakehashival, a Roland alapítójával, aki felkérte, hogy mutassa be a cég első gitárszintetizátorát. A hetvenes években a The New Zoo Revue gyerekműsor zenei vezetője volt, több száz epizódot és oktatási lemezt készített, később pedig anime-sorozatok angol változatainak producereként dolgozott, köztük a Love Hina és a Sakura Wars esetében.
