A Berlini Klubkultúra Emlékei

Berlin klubkultúrája folyamatosan változik, ikonikus helyszínek tűnnek el, miközben új terek születnek. A steinzeit.alter kollektíva erre az elmúlásra reagál egy szokatlan, mégis erős gesztussal: a bezárt klubok helyén sírköveket állítanak, amelyek street art és emlékmű határán mozognak. Az alkotások célja nem a provokáció, hanem az emlékezés: megőrizni azoknak a helyeknek a kulturális súlyát, amelyek egy egész szcénát formáltak.

Az ötlet a lezárások időszakában született meg, amikor a kollektíva egyik tagja kőfaragóként kezdett dolgozni. A Watergate bezárásáról szóló hírek adták az utolsó lökést: ha embereknek jár sírkő, miért ne kaphatnának jelképes emléket azok a klubok is, amelyek generációk számára jelentettek közösséget, szabadságot és identitást? Berlin éjszakai élete mély nyomot hagyott sokakban, a kollektíva pedig ezt a nyomot akarta láthatóvá tenni a városi térben.

A sírkövek újrahasznosított anyagokból készülnek, többnyire régi sírkövekből, amelyeket újraformálnak és klubspecifikus részletekkel látnak el. A munkafolyamat részben spontán, mégis heteken át tartó kézműves munka, ahol minden egyes darab saját karaktert kap. A résztvevők számát tudatosan nem hozzák nyilvánosságra: a hangsúly nem az alkotók személyén, hanem magán az alkotáson van.

Eddig több berlini klub kapott ilyen módon emléket, köztük a Watergate, a Griessmühle, a Rosi’s és a SchwuZ. A projektek sorsa azonban jól tükrözi a street art törékeny természetét. A Watergate-nek szentelt követ a hatóságok eltávolították, a Rosi’s emlékművének lámpását ellopták. A Griessmühle sírköve viszont továbbra is a helyén maradhat, így ez vált a kezdeményezés egyik legstabilabb darabjává.

Ez az emlékmű ráadásul túlmutat a passzív szemlélődésen. A Griessmühle kövénél egy kulcsdoboz is helyet kapott, amely a LED-es világítás áramellátását biztosítja. A hozzá tartozó kódokat kisorsolták, így a közösség aktívan részt vehet az installáció életben tartásában. Ez az interaktív elem a kollektíva felfogását tükrözi: a klubkultúra sosem volt statikus, és az emlékezés sem lehet az.

A steinzeit.alter projektje megosztó, de éppen ez adja az erejét. Nem nosztalgikus díszletet épít, hanem kérdéseket tesz fel arról, mit jelent egy város kulturális emlékezete, és ki felel azért, hogy az eltűnő terek ne váljanak láthatatlanná. Berlinben a klubok bezárnak, de ezek a sírkövek azt üzenik: a történetük nem tűnik el nyomtalanul.