Jack Willard már nem trackeket akar gyártani, hanem dalokat írni

Van egy pillanat a stúdióban, amit technikai tudással nehéz előre megtervezni. Megszólal egy akkord, belép egy ének, történik valami egészen apró, és egyszer csak feláll a szőr az ember karján. Jack Willard mostanában szinte minden döntését ennek a pillanatnak rendeli alá.

Ez hallatszik a Waiting című új dalán is. A Big Sky és az Everything All At Once után ismét azt a tiszta, dallamközpontú elektronikus hangzást viszi tovább, amellyel az elmúlt időszakban egyre határozottabban találta meg a helyét a Colorize körül.

A háttérben közben már egy nagyobb történet épül. Willard első albuma, az Echoes felé tart, és a lemez megszületéséhez nem egy új szintetizátor vagy produceri fogás kellett.

Előbb abba kellett hagynia a „trackgyártást”.

A fordulat 2022 után jött

Willard 2022-ben indította el jelenlegi projektjét, de idő kellett ahhoz, hogy pontosan megértse, milyen zenét akar készíteni.

Elektronikus producerként könnyű belecsúszni abba, hogy az ember elsősorban működő trackekben gondolkodik. Legyen erős a drop, megfelelő az energia, tiszta a mix, működjön DJ-szettben. Ezek fontos szempontok, csak közben könnyen elveszhet az, ami miatt egy zenére hónapokkal később is emlékszünk.

Willard számára akkor kezdett összeállni a kép, amikor saját megfogalmazása szerint „abbahagyta a trackek gyártását”, és elkezdett dalokat írni.

A különbség elsőre nyelvi finomságnak tűnik, valójában teljesen más munkamódszert jelent.

Ahelyett, hogy egy klubzenei struktúrából indult volna ki, egyre inkább dallamokban, harmóniákban és érzelmi ívekben kezdett gondolkodni. A produkció többé nem maga lett a cél, hanem az eszköz, amellyel egy ötletet végig lehet vinni.

„Azokért a pillanatokért dolgozom a stúdióban, amikor feláll a szőr a hátadon” – fogalmazta meg.

A Waiting pontosan ebben a világban mozog. Nem akarja túlzsúfolni a teret. Hagyja lélegezni a dallamot, miközben a produkció folyamatosan építi köré azt a finoman melankolikus atmoszférát, amely a Colorize kiadványainak is visszatérő sajátossága.

Húsz zongoravázlatból indult az Echoes

Az első album gondolata a Patterns EP befejezése környékén kezdett komolyabb formát ölteni.

Willard ekkor nagyjából húsz zongoravázlatot küldött át a Colorize csapatának. Nem kész klubtrackeket, nem véglegesre csiszolt demókat. Olyan zenei alapgondolatokat, amelyekből még több irányba el lehetett indulni.

A kiadótól különböző vokálok érkeztek vissza ezekhez, Willard pedig elkezdte összepárosítani a hangokat, dallamokat és történeteket. A vázlatokból fokozatosan teljes dalok lettek.

Valahol menet közben kiderült, hogy ezek nem egyszerűen egymástól független single-ök.

Összetartoznak.

Így nőtt ki az anyagból az Echoes.

Kétszáz saját Serum-patch adja a lemez hangját

Miközben dalszerzőként az egyszerűbb, érzelmileg közvetlenebb gondolkodás felé indult, technikai oldalon Willard éppen az ellenkezőjét csinálta: mélyre ásott.

A producer több mint kétszáz saját patch-et készített a Serum szintetizátorhoz, amelyekből végül kialakult az Echoes alapvető hangszínkészlete.

Ez sokkal fontosabb részlet annál, mint hogy egy producer szeret hangokat programozni.

A melodikus elektronikus zenében különösen könnyű ugyanazokhoz a jól működő presetekhez, textúrákhoz és akkordhangzásokhoz visszanyúlni. Willard saját készletének felépítésével azt próbálta elérni, hogy az album dalai akkor is rokonságban maradjanak egymással, amikor tempóban vagy hangulatban eltérnek.

Ugyanabból a hangzó világból születtek.

És ez az a pont, ahol az Echoes már valóban albumként kezd érdekes lenni. Nem egy év alatt összegyűlt single-ök mappájának ígérkezik, hanem olyan anyagnak, amelynek saját belső nyelve van.

A Waiting már az út következő szakasza

Willard közben élőben is egyre több helyen próbálhatta ki ezeket a zenéket. A Colorize észak-amerikai turnéja után 2026-ban tovább építette amerikai jelenlétét, az elmúlt időszakban San Franciscóban, Denverben és Seattle-ben is játszott.

Jelenleg Massachusettsből dolgozik, miközben a Waiting már kint van, az Echoes pedig egyre közelebb kerül.

Az első album mindig furcsa választóvonal egy producer életében. Addig elég lehet négy-öt percben bizonyítani, hogy működik egy ötlet. Egy nagylemeznél viszont már az is kiderül, van-e saját világ a jól sikerült számok mögött.

Willard láthatóan erre készül.

Az Echoes tétje most az, hogy Jack Willardnak sikerült-e egy egész albumra elegendőt találnia belőle.