Miért lett ilyen nagy? Az emberi test egy evolúciós rejtélye

A „méret számít” közhelye régóta kering a köztudatban, ám a kérdés jóval túlmutat a felszínes megjegyzéseken. A biológusok évtizedek óta próbálják megfejteni, miért szokatlanul nagyok az emberi nemi szervek más főemlősökhöz képest, miközben az evolúció alapelvei inkább a takarékosságot diktálnák. A csimpánzok és a gorillák kisebb mérettel is sikeresen szaporodnak, így önmagában a spermiumok célba juttatása nem ad kielégítő magyarázatot.

Ez az ellentmondás sokáig nyitott kérdés maradt, ám egy friss tanulmány a PLOS Biology hasábjain új megvilágításba helyezi a problémát. A kutatók szerint a méret alakulását két, egymással párhuzamos evolúciós nyomás formálta: a párvonzás és a riválisok felmérése. Vagyis nemcsak arról van szó, kit vonzunk, hanem arról is, kit tartunk vissza.

A vizsgálat során a kutatók több száz, anatómiailag pontos, számítógéppel generált férfi alakot mutattak be a résztvevőknek. A modellek magasságban, testfelépítésben és péniszméretben is eltértek egymástól. A nők a szexuális vonzerő alapján értékeltek, míg a férfiak a fizikai fenyegetést és a szexuális versenyképességet pontozták. Az eredmények meglepően stabilak maradtak, függetlenül attól, hogy a figurákat életnagyságban vagy képernyőn látták.

A női válaszok alapján a nagyobb méret vonzóbbnak bizonyult, különösen magas, széles vállú testalkattal párosulva. Ugyanakkor egy bizonyos határ fölött a méret már nem növelte tovább a vonzerőt, vagyis a hatás nem volt végtelen.

A férfiak értékelése más hangsúlyokat mutatott. Számukra a méret egyértelműen a versengés jelzője volt: ahogy nőtt, úgy erősödött a fizikai erő és a szexuális fenyegetés érzete is. Ezek az ítéletek hajlamosak voltak felnagyítani a tulajdonság jelentőségét, még akkor is, ha a nők vonzalma nem nőtt vele arányosan.

Különösen érdekes, hogy a férfiak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a méretnek, mint a nők, és gyakran túlbecsülték, mennyire fontos ez a másik nem számára. Mindkét oldal érzékelte a jelenséget, de eltérő módon értelmezte. A nőknél a vonzerő mindig hangsúlyosabb maradt, mint a versengés.

A kutatás végkövetkeztetése szerint az emberi test bizonyos jegyei – köztük a méret – jelként működnek az evolúció színpadán. Olyan jelként, amelyet a lehetséges partnerek értelmeznek, a riválisok pedig figyelnek és mérlegelnek. Ez a kettős szerep segíthet megérteni, miért alakult ki egy látszólag túlméretezett tulajdonság egy olyan fajban, ahol az evolúció egyébként ritkán pazarol.