Sneijder a Home történetét folytatja a Hear Me Callinggal

Sneijder az elmúlt években úgy talált vissza a trance dallamosabb oldalához, hogy közben nem engedte el azt a feszes, technikás hangzást sem, amely hosszú ideje a védjegye. Szeptember 11-én az Afterdarknál jelenik meg új kislemeze, a Hear Me Calling, amelyet Andrew Liggett nem egyszerűen következő kiadványként kezel: saját meghatározása szerint a dal a tavalyi Home közvetlen folytatása. A hivatalos megjelenés 140 BPM-es, F-mollban írt trance-produkcióként érkezik. 

Ez azért érdekes vállalás, mert a Home Sneijder közelmúltbeli katalógusának egyik olyan darabja lett, amely a keményebb tech trance helyett sokkal hangsúlyosabban épített az érzelmi feloldásra. Az Afterdark jelenlegi eladási listáján továbbra is a kiadó legnépszerűbb felvételeként szerepel, vagyis a folytatás emlegetése nem pusztán kommunikációs fogás: Sneijder tudatosan nyúl vissza egy olyan formulához, amely láthatóan hosszabb életűnek bizonyult egyetlen megjelenési ciklusnál.

A Hear Me Calling ugyanakkor nem a Home másolata. A rokonság inkább a dramaturgiában és abban a régi trance-logikában érhető tetten, amelyben a feszes ritmusszekció fokozatosan engedi át a helyet egy szélesre nyitott, érzelmes dallamnak. Az új szám álomszerű szintetizátorrétegekkel és egyértelműen dallamközpontú témával dolgozik, majd a felépített feszültséget ismét a fő motívumba vezeti vissza. Nem a kilencvenes vagy kétezres évek trance-ének egyszerű reprodukciójáról van szó, hanem annak a hangideálnak a mai klubrendszerekre szabott változatáról.

A közönség ráadásul nem most találkozik vele először. Sneijder már a nyár eleji fesztiválszezonban tesztelte a dalt, a Hear Me Calling pedig időközben az A State of Trance 1293. adásába is bekerült, ahol szeptember 3-án játszották. Ez a trance-ben továbbra is fontos út egy új produkció számára: a hivatalos kiadás előtt heteken át valódi tánctereken és rádiós környezetben lehet lemérni, melyik rész működik, hol ül a breakdown, és hogyan reagál a közönség a főtémára.

A megjelenés időzítése Sneijder pályáján sem véletlenül tűnik különösen sűrűnek. Az Afterdark 2026-ban a tizedik évéhez érkezett, miközben Liggett gyakorlatilag folyamatosan tölti új zenével a saját kiadóját. Júniusban KINETICA oldalán jelent meg az Echoes Rise, augusztus végén Paul Denton készített új remixet a Decimate-ből, szeptemberben pedig már a Hear Me Calling következik. Az Afterdark tíz év alatt mellékprojektből Sneijder saját zenei világának központjává vált, ahol nem kell választania az uplifting trance melodikussága és a keményebb klubhangzás között. 

Ezt a kettősséget az Alt1 alteregó még látványosabbá tette. Liggett ezen a néven tudatosan a gyorsabb, nyersebb és oldschool rave-hatásokkal dolgozó oldalát választja le a Sneijder-projektről, miközben fő művésznevén ismét több teret hagy a klasszikus trance-ívnek. A két projekt így nem feltétlenül versenyez egymással: inkább lehetővé teszi, hogy Sneijdernek ne kelljen minden ötletét ugyanabba a hangzásba beszorítania.

Közben a múlt feldolgozása szó szerint is része lett az idei évének. Júliusban jelent meg Bart Claessen 2005-ös Playmocímű klasszikusának Sneijder-remixe az A State of Trance kiadónál, 144 BPM-re gyorsítva az eredeti koncepciót. A feldolgozás Armin van Buuren Tomorrowland-szettjében is komoly szerepet kapott; a Freedom Stage-en adott maratoni fellépéséről szóló OneMusic-cikkünkben már kiemeltük, hogy a Playmo modern Sneijder-verziója a klasszikus trance és az új generációs produkciók közötti átjárás egyik emlékezetes pillanata volt. 

Paul Oakenfold öröksége ugyancsak bekerült ebbe a körbe. Sneijder neve a Bullet In The Gun újabb változatánál is megjelent, amelyből BLR készített remixet, és amely július végén a Perfecto Records gondozásában is megjelent. A Playmo, a Bullet In The Gun körüli munka és a saját dallamosabb produkciók együtt érdekes képet rajzolnak ki: Sneijder nem nosztalgiaprojektet épít, hanem abból próbálja kiválogatni a klasszikus trance működő elemeit, amelyek 2026-ban is képesek megszólalni egy modern tánctéren.

Ebben a Hear Me Calling talán fontosabb dal lehet, mint amit egy újabb szeptemberi single elsőre sugall. A Home után ugyanis már nem az a kérdés, hogy Sneijder képes-e ismét érzelmesebb trance-et írni, hanem az, hogy ebből kialakul-e egy tartósabb, felismerhető irány a fő projektjén belül. Az Alt1 elviheti a keményebb impulzusokat, az Afterdark pedig közben olyan katalógussá válhat, amelyben a tech trance és a klasszikusabb, nagyívű dallamosság nem egymást kizáró végpontok.

A válasz első része szeptember 11-én érkezik. A Hear Me Calling technikailag ugyan modern Sneijder-produkció, a gondolkodása azonban nagyon régi trance-alapelvre épül: a drop önmagában nem cél, ha nincs előtte olyan dallam és feszültség, amely miatt valóban várni akarjuk. A Home esetében ez működött. Most az derül ki, sikerül-e ugyanazt az érzelmi fogást egy második dallal is megismételni.

Korábbi kapcsolódó cikkeink