Miért maradnak tovább egyedül az okosabb emberek? Egy kutatás tanulságai

A szerelemről szóló történetek gyakran az időzítést, a szerencsét vagy az érzelmi elérhetőséget emelik ki. A tudomány azonban időnként egészen más irányból világít rá ugyanarra a jelenségre. Egy friss, hosszú távú kutatás szerint sokan nem azért maradnak egyedül, mert nem találnak párt, hanem mert túlságosan is tudatosan közelítenek a kapcsolatokhoz.

A Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban megjelent tanulmány több mint 17 000 embert követett nyomon az Egyesült Királyságban és Németországban, a serdülőkortól egészen a felnőtté válásig. Az egyik leginkább figyelemfelkeltő megállapítás az volt, hogy a magasabb intelligenciával és végzettséggel rendelkező résztvevők nagyobb arányban maradtak egyedül fiatal felnőttkorukban.

Ez nem azt jelenti, hogy az „okos” emberek taszítanák a szerelmet, vagy ne lennének képesek kapcsolatra. A kutatók inkább egy eltérő párválasztási mintát láttak kirajzolódni. Több mérlegelés, több elemzés és kevesebb impulzív döntésjellemzi őket. Az azonnali igenek helyét gyakran óvatosság és hosszabb belső mérlegelés veszi át.

A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a társadalmi és élethelyzeti tényezők sem elhanyagolhatók. A kevesebb oktatással és alacsonyabb anyagi biztonsággal rendelkező fiatal férfiak, akik egyedül vagy a szüleikkel éltek, szintén hosszabb ideig maradtak egyedülállók. Ezzel szemben a barátokkal való együttélés nagyobb esélyt adott a párkapcsolat kialakulására, ami a társas közeg jelentőségét hangsúlyozza.

A kutatás egy másik ága – gyakran Zürichi tanulmányként emlegetik – azt vizsgálta, hogyan alakul az életelégedettség és a magány érzése azoknál, akik később lépnek párkapcsolatba. Azok, akik a húszas éveik végéig egyedül maradtak, átlagosan alacsonyabb életelégedettségről és erősebb magányérzetről számoltak be. A depressziós mutatók mindkét nemnél emelkedtek, ugyanakkor az első komoly romantikus kapcsolat megjelenése után a pszichés jólét javulni kezdett.

Van ebben az egészben egy finom irónia. Azok a tulajdonságok, amelyek valakit megfontolttá, óvatossá és válogatóssá tesznek, egyben lassíthatják is a kapcsolatok kialakulását. A tanulmány azonban nem állítja, hogy az egyedülállók kudarcot vallanának a szerelemben. Sokkal inkább azt sugallja, hogy ezek az emberek a stabilitásra optimalizálnak egy olyan randikultúrában, amely a gyors döntéseket jutalmazza.

A kép így árnyaltabb, mint elsőre tűnik. Az egyedüllét nem feltétlen hiány vagy hiba, hanem gyakran egy tudatosabb, lassabb tempójú út mellékhatása – amely később akár tartósabb kapcsolatokhoz is vezethet.