Elmérgesedett DJ JONA és a stuttgarti Climax vitája

Hajnali 2:45-kor elhallgatott a zene a stuttgarti Climax Institutes pultjában, a konfliktus azonban csak ezután kezdett igazán felhangosodni. Kilenc nappal DJ JONA félbeszakított fellépése után a klub tulajdonosa is nyilvánosságra hozta saját verzióját – a két történet között pedig alig maradt közös pont.

Az eset az augusztus 21-ről 22-re virradó éjszakán, a Kollektiv Basszendent rendezvényén történt. JONA szettjét hajnali egytől háromig tervezték, az előadó azonban negyedórával a befejezés előtt leállította a zenét.

JONA korábbi beszámolója szerint már a fellépés elején jelezték, hogy túl gyorsan játszik. A helyzet akkor vált kellemetlenné, amikor állítása szerint Michael Gottschalk klubtulajdonos többször belépett a DJ-pultba, majd elővette saját USB-meghajtóját. JONA ezt nem egyszerű technikai észrevételként, hanem a fellépésébe történő nyomásgyakorló beavatkozásként élte meg.

Az előadó a történtek után queer- és FLINTA-ellenes működésre utaló jelekről beszélt. A FLINTA rövidítés a nőket, leszbikus, interszexuális, nem bináris, transz és agender embereket foglalja össze. JONA szerint az eset nem választható el attól, hogyan érvényesülnek a klubokban a hatalmi viszonyok, és mennyire veszik komolyan a marginalizált előadók határait.

A Basszendent szintén JONA mellé állt. A kollektíva közölte, hogy nem szervez több eseményt a Climaxban, és azt állította, a fellépők és a szervezők szolidaritásból közösen vetettek véget az estének.

Michael Gottschalk augusztus 31-én a klub felületein válaszolt. A közlemény nem békülékeny hangot ütött meg: a tulajdonos „megrendezett színjátéknak” és „shitstormkísérletnek” nevezte JONA fellépésének végét, a queer közegre vonatkozó állításokat pedig teljes egészében visszautasította.

Gottschalk szerint a konfliktusnak nem identitáspolitikai, hanem kizárólag technikai oka volt. Állítása alapján JONA először a ház technikusának, majd egy jelen lévő DJ-nek és hangdizájnernek, végül neki sem volt hajlandó érdemben reagálni. A hangdizájner ugyan nem a Climax alkalmazottja, de részt vett a klub hangrendszerének beállításában, ezért Gottschalk szakmailag hiteles szereplőként hivatkozott rá.

Ebben a verzióban nem a tempó csökkentéséről, hanem a hangerő növeléséről volt szó. Gottschalk azt állította, azért lépett közbe, mert JONA többszöri kérés után sem változtatott a hangzáson. A történetet azzal a mondattal zárta rövidre, hogy „a díva egyszerűen úgy érezte, mindannyian zavarjuk az önmaga köré épített előadást”.

A klubtulajdonos az USB-meghajtó körüli jelenetet is másképp írta le. Szerinte csak akkor csatlakoztatta az eszközt, amikor JONA már leállította a zenét és letette a fejhallgatót. Ezt nem a szett átvételének, hanem a tánctér megmentésére tett gyors beavatkozásnak nevezte.

A két fél abban egyetért, hogy JONA 2:45-kor fejezte be a fellépést, és Gottschalk USB-meghajtóval készült átvenni a pultot. Abban azonban már nincs egyezés, hogy ez az előadó döntése előtt vagy után történt-e, milyen utasítások hangzottak el, illetve milyen hangnemben zajlott a kommunikáció.

Gottschalk azt is vitatta, hogy a teljes kollektíva látványos kivonulással állt volna JONA mellé. Saját állítása szerint tíznél kevesebb ember távozott, a tánctéren pedig végül négy, a társasághoz tartozó vendég maradt. Ezeket a számokat független adat vagy nyilvánosságra hozott felvétel egyelőre nem támasztja alá.

A queerellenesség vádját a Climax azzal is visszautasította, hogy a klub korábban queer eseményeknek és biztonságosabb terek kialakítására törekvő programoknak adott helyet. Gottschalk szerint JONA egy technikai vitát alakított át diszkriminációs üggyé. A válaszban ugyanakkor olyan kifejezéseket használt, mint a „díva”, az „öt perc hírnév” és a queer szcéna „instrumentalizálása” – ez a hangnem aligha viszi közelebb egymáshoz a feleket.

A vita közben már rég nem pusztán arról szól, milyen gyorsan vagy milyen hangerővel szólt a zene. Arról is, ki rendelkezik a DJ-pult felett, hogyan adhat szakmai visszajelzést egy klub stábja, és hol válik a technikai kontroll az előadó számára megalázó vagy fenyegető helyzetté.

Ezekre a kérdésekre az Instagram-kommentek nem fognak megbízható választ adni. A rendelkezésre álló nyilvános állítások alapján sem a diszkrimináció vádja, sem annak kategorikus tagadása nem tekinthető bizonyítottnak. Annyi azonban biztos: a Basszendent és a Climax együttműködése megszakadt, a szakmai konfliktusból pedig olyan nyilvános adok-kapok lett, amelyben már nem a zene szól a leghangosabban.