A Suno Studio 2.0 már egy valódi DAW felé közelít

A Suno bemutatta a Studio 2.0-t, amely jelentősen kibővíti a vállalat böngészőalapú zenei alkotófelületét. Az új verzió már sokkal inkább egy komplett DAW logikáját követi, miközben az AI-generálást a hagyományos produceri munkafolyamatokkal kapcsolja össze.

A legfontosabb újdonság a MIDI-támogatás. A felhasználók közvetlenül az idővonalon importálhatnak, rögzíthetnek és szerkeszthetnek MIDI-adatokat, így az AI-generálás mellett már konkrét hangjegyek és zenei motívumok fölött is részletes kontrollt kapnak.

Ehhez egy saját wavetable szintetizátor társul, amellyel a MIDI-sávok hangszíne közvetlenül a Studio 2.0-ban alakítható. A hangszer két oszcillátort, három burkológörbét és négy LFO-t kínál. Harmadik féltől származó pluginek támogatása ugyanakkor egyelőre nincs, így a rendszer jelenleg a Suno saját hangszerére épít.

A MIDI azonban nem pusztán hagyományos szekvenszeradatként működik. A Suno elképzelésének egyik érdekesebb része, hogy az AI kreatív bemenetként, gyakorlatilag promptként is képes értelmezni a MIDI-t. Egy lejátszott dallam, akkordmenet vagy ritmikai ötlet így kiindulópont lehet a generatív folyamat számára.

A Studio 2.0 fejlettebb sávbontási lehetőségeket is kapott, de az egyik legnagyobb változás az új, projektkörnyezetet értelmező chatbot. Az asszisztens hozzáfér az aktuális munkamenet zenei kontextusához, ezért dalszövegekkel, hangszerelési döntésekkel vagy technikai feladatokkal kapcsolatban is az éppen készülő zenéből kiindulva adhat segítséget.

Henry Phipps a Studio 2.0 bemutatóján azt is demonstrálta, hogyan lehet olyan időigényes aprómunkákat az asszisztensre bízni, mint a MIDI-hangjegyek rendbetétele vagy egy vokális effektlánc összeállítása.

Újdonság az is, hogy a felhasználók egyedi effektplugineket hozhatnak létre, majd ezeket elmenthetik saját fiókjukba, hogy későbbi projektekben ismét felhasználhassák őket.

A Suno szerint a fejlesztés mögött az elmúlt év alkotói visszajelzései állnak. Három alapelvet emelnek ki: a zenész kapjon közvetlenül kezelhető kontrollokat, amelyek változásai azonnal hallhatók legyenek; a szöveges AI-utasítások kapcsolódjanak valamilyen kézzelfogható zenei bemenethez, például MIDI-billentyűhöz, hangszerhez vagy vokálfelvételhez; a rendszer pedig legyen elég gyors ahhoz, hogy ne törje meg az alkotói lendületet.

Ez egyben azt is jelzi, merre tart a Suno. A Studio 2.0 nem egyszerűen egy olyan AI-generátor akar lenni, amelynek leírjuk, milyen zenét szeretnénk. Inkább olyan környezetet épít, ahol a MIDI, a szintik, a dobgépek, az effektek és a hagyományos szerkesztés együtt működnek a generatív eszközökkel.

A Studio 2.0 ezzel még nem váltja ki teljesen a hagyományos DAW-okat, de a Suno minden eddiginél közelebb került ahhoz, hogy az AI-generálás mellett egy teljes értékű zenei produkciós környezetet kínáljon.