Funk D’Void szerint a láthatóság felülírja a zenét a techno színtéren

Funk D’Void, a techno színtér régóta meghatározó alakja nem kertel: komoly eltolódást lát abban, hogy ma kik és milyen alapon jutnak fellépési lehetőséghez. Meglátása szerint a fiatalabb művészek számára egyre nehezebb érvényesülni, mert a szcéna jelentős része már nem elsősorban a zenei minőséget, hanem a láthatóságot, az imázst és a közösségi média jelenlétet részesíti előnyben.

Ez a jelenség sokak számára ismerős, mégis kevesen beszélnek róla nyíltan. A visszacsatolástól, a konfliktusoktól és a további lehetőségek elvesztésétől való félelem gyakran elhallgattatja azokat, akik másképp látják a folyamatokat. Funk D’Void szerint nem arról van szó, hogy minden új DJ vagy producer ezt az utat járná, de az összkép mégis torz: mintha ma már „valakinek” kellene lenni ahhoz, hogy az ember egyáltalán esélyt kapjon.

A hangsúly eltolódása különösen fájdalmas azok számára, akik a zenei tartalomra, a történetre és a közösségre építenének. Ezek a kezdeményezések egyre inkább kiszorulnak, miközben a gyorsan fogyasztható, vizuálisan erős, de sokszor felszínes produkciók kerülnek előtérbe. Funk D’Void szerint ez hosszú távon nemcsak egyéni pályákat törhet meg, hanem a klubkultúra élénkségét, mélységét és művészi jelentőségét is kikezdheti.

A kérdés nyitott marad: vajon a szcéna tovább halad ezen a szelektív úton, vagy képes lesz visszatalálni egy befogadóbb, tartalomközpontú szemlélethez? Funk D’Void megfogalmazásában ott a kétely is, de az elvárás is: a techno mindig is többről szólt, mint önreklámról, és csak akkor maradhat élő, ha ezt nem felejti el.

Hogy a jövő inkább narcisztikus vagy progresszív lesz-e, azt még nem látni. Az viszont biztos, hogy az ilyen megszólalások nem támadások, hanem figyelmeztetések egy olyan közösség felé, amelynek mindig is az volt az ereje, hogy a zenét helyezte minden más elé.