Amikor az influenza nem terjed tovább: egy kísérlet, ami árnyalja a képet

Az influenzát évtizedek óta az opportunista fertőzések egyik legkiszámíthatóbb példájaként tartják számon. Zárt terek, közös levegő, zsúfolt közlekedés – a közegészségügyi ajánlások rendre figyelmeztetnek: elég időt tölteni egymás közelében, és a vírus utat talál. Egy amerikai kutatócsoport azonban úgy döntött, hogy ezt az alapvetést nem elméleti modellekkel, hanem valódi emberekkel és valós helyzetben teszteli.

A vizsgálatot a Marylandi Egyetem kutatói vezették, az eredményeket pedig a PLOS Pathogens folyóirat közölte. A kísérlet során természetes módon influenzát elkapó önkénteseket – az úgynevezett donorokat – több napra egészséges résztvevőkkel zárták össze egy hotelszobában. A környezetet tudatosan úgy alakították ki, hogy minden a fertőzésnek kedvezzen: csökkentett szellőzés, újrahasznosított levegő, a vírus túlélését segítő hőmérséklet és páratartalom.

A résztvevők együtt töltötték a napjaikat: kártyáztak, tornáztak, közösen használtak tárgyakat, és folyamatosan ugyanazt a levegőt lélegezték. A donoroknál kimutatható volt a vírus jelenléte a nyál- és légzésmintákban, vagyis minden adott volt ahhoz, hogy az influenza továbbterjedjen.

Több napnyi szoros együttlét után egyetlen egészséges résztvevő sem lett influenzás. Bár néhányan enyhe tünetekről, például fejfájásról számoltak be, fertőzésre utaló bizonyíték nem volt. Ez az eredmény önmagában nem cáfolja az influenza veszélyességét, de fontos részletekre hívja fel a figyelmet.

A kutatók szerint az egyik kulcs az volt, hogy a donorok viszonylag kevés vírust ürítettek, és nem mutattak erőteljes tüneteket. Nem köhögtek vagy tüsszentettek gyakran, márpedig a jelenlegi ismeretek alapján a fertőzés terjedésének jelentős része az ilyen intenzív légúti eseményekhez kötődik. Az egyszerű légzés önmagában nem bizonyult elégségesnek.

Szerepet játszott a résztvevők immunológiai háttere is. A legtöbben már számos influenzaszezont megéltek, sokan korábban oltást is kaptak. Ez a háttérkitettség csökkenthette a fogékonyságot, még egy extrém közeli kontaktusokkal járó helyzetben is.

Nem elhanyagolható a légmozgás szerepe sem. A ventilátorok és a keringtetett levegő feltehetően szétszórták a vírus részecskéit, mielőtt azok veszélyes koncentrációban eljuthattak volna egy másik ember légzési zónájába. A vírus jelen volt, de nem tudott „megérkezni”.

A tanulmány nem írja át az influenzáról alkotott alapvető tudást. A betegség továbbra is minden évben széles körben terjed, és az aeroszolos fertőzés kiemelt jelentőségű, különösen köhögés és tüsszentés esetén. Ami viszont egyértelművé vált: a terjedés rendkívül feltételérzékeny. Nem minden szervezet reagál ugyanúgy, nem mindenki üríti azonos mértékben a vírust, és a levegő áramlása sokkal fontosabb tényező, mint azt sokan gondolták.

A végkövetkeztetés mégis ismerős. A kézmosás, a betegen otthon maradás és az immunrendszer védelme továbbra is alapvető. Ezek az apró döntések jelenthetik a különbséget aközött, hogy elkapjuk valaki betegségét egy zsúfolt metrón, vagy észrevétlenül továbblépünk mellette.