Aaron Hibell filmszerű térré alakította a Drug in Us világát

Aaron Hibell remixeiben gyakran az a legérdekesebb, ami két dobütés között történik. A brit producer a Drug in Us új változatában sem egyszerűen nagyobbra húzta Mindchatter és Poolside eredetijét, hanem teret épített köré: a vokál szinte lebeg, a ritmus időnként eltűnik alóla, majd egy feszült átmenet után új formában tér vissza.

A Drug in Us (Aaron Hibell Remix) a Maison Arts gondozásában jelent meg, és Mindchatter harmadik albumához, a Giving Up On Words-höz kapcsolódó remixprojekt része. A kiadványon turnékon kialakult live editek és meghívott producerek átiratai találkoznak, vagyis nem egyszerűen az album meghosszabbításáról van szó: ugyanazokat a dalokat különböző tánctéri nézőpontokból bontják szét.

Hibell verziója már az első percekben felismerhetően az övé.

Az eredeti dallamosságát nem tünteti el, inkább jóval nagyobb, levegősebb környezetbe helyezi. A breakek hipnotikusan nyúlnak el, a stuttereffektek apró töréseket vágnak a vokálba, a háttérben pedig filmszerű textúrák mozognak. Egyes részek szinte súlytalanok, aztán visszaérkezik a ritmus, és az egész hangkép ismét fizikai lesz.

Ez a dinamika az elmúlt években Hibell egyik legfontosabb produceri kézjegyévé vált.

Zenéje nehezen fér bele egyetlen elektronikus műfajba. A trance érzelmi mérete, az ambient tágassága és a kortárs filmzenei gondolkodás ugyanúgy jelen van benne, mint a klubokból érkező ritmikai feszültség. Nem feltétlenül a drop a célpont: gyakran maga az odáig vezető út adja a szám legerősebb pillanatát.

A Drug in Us jó alapanyagot adott ehhez.

Mindchatter mögött Bryce Connolly áll, aki régóta az introspektív dalszerzés és az elektronikus klubzene közötti határterületet járja. A szövegek sokszor belső monológként működnek, miközben alattuk olyan groove-ok szólnak, amelyek nem engedik, hogy a zene teljesen befelé forduljon.

Nem próbálja a vokált egy hagyományos peak-time szerkezetbe kényszeríteni. Hagyja lélegezni, majd hangdesignnal, feszültséggel és ritmikai váltásokkal építi köré azt a világot, amelyben a dal egyszerre tud intim és monumentális lenni.

A remixalbum többi szereplője is azt mutatja, hogy a Giving Up On Words anyagát tudatosan több irányba engedték tovább. Justin Martin mellett Stresshead, Diass, Local Singles és aka Vinnie is saját verzióval érkezik, miközben a csomagba Mindchatter élő fellépésein formálódott változatok is bekerültek.

Ez logikus folytatása annak az időszaknak, amelyben Connolly koncertprodukciója is egyre nagyobbra nőtt. 2024-ben 23 állomásos, teltházas észak-amerikai A Chorus of Monologues turnét vitt végig, élőben pedig az audiovizuális elemek ugyanannyira részei a műsornak, mint maga a zene.

Hibell oldaláról a remix szintén egy intenzív év közepén érkezik.

A nyár elején zárta debütáló albumához kapcsolódó SYNCHRONICITY turnét, majd júliusban először játszott a Tomorrowlanden. Augusztus végén a németországi NIBIIRI Festival következik, novemberben pedig újabb fontos állomáshoz ér: először lép fel az EDC Orlandón.

A nagyobb fesztiválszínpadok különösen jól állhatnak annak a hangzásnak, amelyet most a Drug in Us köré épített. Hibell zenéje szereti a méreteket: a hosszú feszültséget, a széles sztereótereket és azokat a pillanatokat, amikor egy dallamnak van ideje teljesen kinyílni.

A Drug in Us eredetileg is erős atmoszférával rendelkezett. Aaron Hibell nem próbálta ezt felülírni.