Az AI-bevételekért folytatódik a zenészek pere a Warner ellen

Első pillantásra visszavonulásnak tűnhet, valójában inkább célpontot váltott az amerikai zenészszakszervezet. Az American Federation of Musicians elállt a Warner Music Group Corp. elleni keresettől, miközben a Warner Records ellen továbbviszi azt az ügyet, amelynek tétje már messze túlmutat egyetlen kiadó kifizetésein.

A vita középpontjában egy olyan kérdés áll, amelyre a zeneiparnak előbb-utóbb szerződéses szinten is választ kell adnia: ha egy kiadó pénzt kap azért, hogy felvételeit generatív AI-hoz licencelje, jár-e ebből részesedés azoknak a zenészeknek, akik ezeken a felvételeken játszottak?

Az AFM szerint igen.

A szakszervezet azt állítja, hogy a Warner és a Universal generatív mesterséges intelligenciához kapcsolódó licencbevételeiből a kollektív szerződések alapján a közreműködő zenészeknek is részesedniük kellene.

A kiadók értelmezése más. Szerintük a megállapodások úgynevezett „new use” rendelkezései nem alkalmazhatók automatikusan az AI-modellekre és azok betanítására.

Ez a néhány szó most komoly pénzek sorsáról dönthet.

Nem a pert ejtették, hanem az egyik alperest

Az AFM hivatalosan „without prejudice” formában szüntette meg a keresetet kizárólag a Warner Music Group Corp. ellen. Ez fontos jogi különbség: nem az egész ügyet vonták vissza, és az eljárás tovább folytatódik a Warner Records ellen.

A lépés előzménye már a szakszervezet július végén benyújtott módosított keresetében látható volt. Ebben a WMG Corp. helyett már a Warner Records szerepelt alperesként.

A Warner Music Group anyavállalata ugyanis azzal érvelt, hogy eleve rossz jogi személyt pereltek be.

Álláspontja szerint a WMG Corp. nem aláírója annak az AFM-megállapodásnak, amelyre a szerződésszegési igényt alapozzák. A társaság arra is hivatkozott, hogy nem ő indított jogi eljárást az Udio és a Suno ellen, illetve nem ő kötötte azokat a licenceket, amelyekből az AFM szerint a zenészeknek pénz járhat.

Ha nincs szerződéses kapcsolat, a WMG érvelése szerint szerződésszegés sem állapítható meg vele szemben.

Az AFM erre lényegében azzal válaszolt, hogy a megfelelő Warner-entitásra irányította át a keresetet.

A szakszervezet jogi képviselete szerint az ügy továbbra is „nagyon is él”.

Ki kap pénzt, amikor egy katalógusból AI-t tanítanak?

Ez az a pont, ahol a jogvita az egész zeneipar számára érdekessé válik.

A nagy kiadók katalógusai nem egyszerűen dalcímek és hangfelvételek hatalmas gyűjteményei. Egy-egy felvételen sessionzenészek, háttérénekesek és más közreműködők munkája is hallható, akiknek jogait és díjazását évtizedek alatt kialakult szerződéses rendszerek szabályozzák.

A generatív AI viszont olyan felhasználási módot hozott, amely ezeknek a megállapodásoknak a megszületésekor még nem létezett.

Az AFM érvelésének lényege, hogy ettől a felhasználás még nem kerülhet automatikusan a szerződések hatókörén kívülre. Ha egy meglévő felvétel új kereskedelmi felhasználása bevételt termel a jogtulajdonosnak, a szakszervezet szerint annak a zenészekre vonatkozó elszámolási szabályokat is működésbe kell hoznia.

A kiadói oldal ezzel szemben azt állítja, hogy a generatív AI nem egyszerűen egy újabb formátum vagy hagyományos „new use”, ezért a korábbi kollektív szerződésekből nem következik automatikusan ilyen fizetési kötelezettség.

A kérdés különösen fontossá válhat, ahogy a kiadók és az AI-cégek közötti megállapodások egyre nagyobb üzletté nőnek.

A következő csata az adatokért folyhat

Ha az ügy nem zárul gyors megállapodással, a következő szakasz jóval kellemetlenebb lehet az érintett vállalatok számára.

Az AFM várhatóan megpróbálhatja feltárni, pontosan mely felvételeket és milyen mennyiségben használták AI-modellek tanításához, illetve ezek közül hány tartalmazza a szakszervezet tagjainak közreműködését.

Ez már nem pusztán kompenzációs kérdés.

Az AI-zene egyik legkevésbé átlátható területe éppen a tanítási adatok összetétele. A platformok működésének megértéséhez kulcsfontosságú lenne tudni, mekkora katalógusokat, milyen felvételeket és milyen módon használtak fel a modellek fejlesztéséhez.

Egy bírósági bizonyítási eljárás olyan információkat is felszínre hozhat, amelyek üzleti megállapodásokból vagy vállalati közleményekből aligha lennének megismerhetők.

Közben a háttérben egy másik folyamat is zajlik. A felek új munkaügyi megállapodásról egyeztetnek, és a generatív AI már ennek egyik meghatározó témája.

Ez talán még fontosabb, mint maga a mostani per. A bíróság azt vizsgálhatja, hogyan kell értelmezni egy korábban megkötött szerződést egy új technológia korában. A következő kollektív megállapodás viszont már úgy készülhet el, hogy az AI-t név szerint ismeri.

Az AFM tehát visszalépett egyet a Warner Music Group Corp. esetében, de a nagyobb konfliktusból nem hátrált ki. A valódi kérdés változatlan maradt: amikor a zenészek munkája egy AI-modell számára válik értékes alapanyaggá, ki kapja meg az ezért fizetett pénzt?