A zeneipar válaszút előtt: hogyan illeszkedik az AI a szerzői jog világába

Ahogy a generatív mesterséges intelligencia rendszerek túllépnek a kísérleti fázison, és az ipari infrastruktúra részévé válnak, a zeneipar egyre élesebb dilemmákkal szembesül. Az egyik legfontosabb kérdés nem technológiai, hanem elvi: elfogadható-e az a modell, amelyben az adatok begyűjtése megelőzi az engedélykérést, majd csak később próbálja jogilag rendezni a helyzetet.

Ez a gyakorlat különösen érzékenyen érinti a független szervezeteket, a kollektív jogkezelőket és a kutatóintézeteket. Számukra egyre világosabb, hogy az AI következő évtizede nem épülhet hallgatólagos beleegyezésre, hanem csak olyan keretek között működhet fenntarthatóan, ahol a hozzájárulás, az átláthatóság és a hiteles forráshoz rendelés alapelv.

A jelenlegi nagy generatív AI modellek többsége nyílt internetes adathalmazokra támaszkodik, amelyek zenefelvételeket, kompozíciókat, műalkotásokat és metaadatokat is tartalmaznak. Ezek szinte kivétel nélkül szerzői jogvédelem alatt állnak. A friss jogi elemzések egyre egyértelműbben kimondják, hogy az ilyen adatok begyűjtése és feldolgozása másolási cselekménynek minősül, ami engedély hiányában jogsértési felelősséget vonhat maga után.

Ebben a környezetben a nagy lemezkiadók lépései különös figyelmet kapnak. Az olyan szereplők, mint a Universal Music Group vagy a Warner Music Group, már tárgyalásokat folytatnak AI-licencmegállapodásokról. Ezek a konstrukciók lehetővé tennék, hogy az AI-fejlesztők jogszerűen használják fel a katalógusokat modellbetanításhoz és akár új, AI-alapú zenék létrehozásához is. A probléma nem a tárgyalások ténye, hanem az, hogy a megállapodások részletei nagyrészt átláthatatlanok, ami komoly aggodalmat kelt a művészek és alkotók körében.

Sokan attól tartanak, hogy jövőbeli munkáik olyan rendszerek betanításában vesznek részt, amelyekből később sem kontrollt, sem arányos ellentételezést nem kapnak. Ez elvezet a következő, talán legösszetettebb kérdéshez: hogyan mérhető egy alkotás valódi értéke az AI modelleken belül.

A digitális zenei világban megszokott pro rata rendszerek – amelyek a bevételeket lejátszásszám vagy piaci részesedés alapján osztják fel – az AI kontextusában könnyen félrevezetővé válhatnak. Egy zenemű hatása egy modell tanulására nem feltétlenül arányos a népszerűségével, mégis döntő lehet az AI által generált kimenetek szempontjából. Ha a jogdíjak pusztán aggregált medencékhez kötődnek, az elhomályosítja az egyes művek mélyebb, strukturális hozzájárulását.

Erre a problémára keres választ a berlini AIxchange, valamint több független kutatói és iparági kezdeményezés. Az AIxchange olyan eszközök fejlesztésén dolgozik, amelyek képesek mérni egy-egy alkotás hatását az AI modellek működésében, és ezt az információt átlátható, beleegyezésen alapuló licencelési rendszerekbe fordítani. A cél nem csupán a jogi megfelelés, hanem egy új értékelési nyelv kialakítása, amely összekapcsolja az alkotókat, a jogkezelőket és az AI-fejlesztőket.

A zeneipar tehát nem egyszerűen alkalmazkodik az AI-hoz, hanem új alapokat kénytelen lefektetni. A kérdés nem az, hogy az AI része lesz-e a zenei ökoszisztémának – ez már eldőlt –, hanem az, hogy milyen feltételek mellett. Az elkövetkező évek döntései hosszú távon határozzák meg, hogy az AI a kreatív értékek erősítője vagy csendes elszívója lesz-e.