Anderson és Greenwood zenéjének eltávolítását kérik a 'Melania' dokumentumfilmből

Jogvita alakult ki Paul Thomas Anderson filmrendező és a Radiohead ikonikus gitárosa, Jonny Greenwood körül, miután kiderült, hogy a Phantom Thread című film zenéje engedély nélkül szerepel a nemrég bemutatott Melaniadokumentumfilmben. Az alkotók közös fellépéssel követelik a kifogásolt zenei rész eltávolítását, mivel állításuk szerint a felhasználás sérti Greenwood szerzői megállapodását.

A Melania című dokumentumfilm Melania Trump életének egy érzékeny időszakát követi nyomon, különös tekintettel arra az időszakra, amikor Donald Trump második alkalommal tette le az elnöki esküt. A film egyik jelenetében a 2017-ben bemutatott Phantom Thread zenéje hallható, amely Anderson rendezésében készült, Greenwood zeneszerzői munkájával, és amely a kortárs filmzene egyik kiemelkedő darabjaként vált ismertté.

A dokumentumfilm vetítési jogait az Amazon mintegy 40 millió dollárért szerezte meg, ami minden idők egyik legmagasabb összege dokumentumfilm esetében. A produkció már mozikba került, ám Anderson és Greenwood szerint a zene harmadik fél általi felhasználásáról nem történt megfelelő egyeztetés, ami egyértelműen ellentétes a zeneszerzői szerződésben foglaltakkal.

A két alkotó hivatalos nyilatkozatban szólította fel az érintetteket a Phantom Thread zenéjének eltávolítására. Közlésük szerint a Universal, amely a zenei jogok kezelésében érintett, nem konzultált Greenwooddal, mielőtt a művet a dokumentumfilmben felhasználták volna. Álláspontjuk szerint ez nem pusztán formai hiba, hanem súlyos szerződésszegés.

A dokumentumfilm készítői eddig nem reagáltak nyilvánosan a követelésre, és a kifogásolt zenei részletek továbbra is szerepelnek a filmben. A Melania fogadtatása eddig meglehetősen vegyes, a brit mozipiacon nem ért el számottevő sikert, és iparági körökben a jegyeladások hitelessége is kérdéseket vetett fel, annak ellenére, hogy globális szinten kiemelkedő összegért cserélt gazdát.

Az ügy túlmutat egyetlen dokumentumfilm sorsán: ismét ráirányítja a figyelmet arra, mennyire kényes kérdés a filmes zene felhasználása politikai vagy életrajzi kontextusban, különösen akkor, ha az alkotók nem kapnak beleszólást abba, milyen narratívát szolgál a művük. Anderson és Greenwood fellépése egyértelmű jelzés arra, hogy az ilyen esetekben a szerzői jogi határok nem kezelhetők rugalmasan, még a legnagyobb költségvetésű produkciók esetében sem.