Andrew W.K. jazz noir albummal tért vissza öt év után

Andrew W.K. öt év hallgatás után nem újabb csatakiáltással tért vissza. A Temptation to Exist úgy hat, mintha a Party Hard után bezárt volna a klub, lekapcsolták volna a fényeket, valaki pedig a félhomályban leült volna a zongorához.

A zenész minden előzetes kampány nélkül adta ki tízszámos, jazz noir hangzású albumát. A maximalista gitárfalak, a többsávos üvöltések és az életigenlő rockhimnuszok helyére zongora, harsona, szaxofon, klarinét, fuvola, cselló és vibrafon került. A lemez közel negyven percen át egyetlen sötét, filmszerű világot épít.

Ez elsőre teljes műfajváltásnak tűnik attól az előadótól, aki a kétezres évek elején véres orral, fehér pólóban és megszállott mosollyal tanította meg a világnak, hogy a bulizás nem hétvégi program, hanem életfilozófia. Andrew W.K. azonban korábban sem kizárólag a hangos rockban gondolkodott. A 2009-es 55 Cadillac spontán szólózongora-improvizációkból állt, a Temptation to Exist pedig ennek a kevésbé ismert oldalnak a jóval részletesebben hangszerelt folytatásaként is hallható.

A különbség a térben van. A 55 Cadillac egyetlen ember és egy zongora szabadságára épült. Az új lemez már egész éjszakai várost rajzol köré: kihalt sugárutakat, neonfényt, késői bárokat és olyan filmszerű feszültséget, amely nem akar feltétlenül feloldódni.

A dalcímek is ezt a képzeletbeli térképet követik. A Michael’s Theme és a Nightmares után az Edge of Interior, a Between Veils és a No Clue viszi beljebb a hallgatót. A második felében Los Angeles helyszínei kerülnek elő: Manhattan Beach, North Hollywood és Double Boulevard, majd a személyesebbnek ható For Steven után az Insomnia zárja az albumot.

A zene alapvetően instrumentális, még akkor is, ha a stáblista Andrew W.K. közreműködései között az éneket is feltünteti. A hang itt nem hagyományos frontemberi szerepet kap, hanem a hangszerelés egyik rétegeként jelenik meg. Nincsenek könnyen idézhető refrének vagy tömeggel együtt kiabálható jelszavak. A figyelem a hangszínek közötti mozgásra kerül.

Andrew W.K. a lemez jelentős részét maga játszotta fel. Zongorán, gitáron, basszusgitáron, dobon, különböző ütőhangszereken, orgonán, celestán, vibrafonon, billentyűkön és szintetizátorokon is hallható. Emellett ő producerelte és keverte az anyagot.

A hangszerelés tágabb levegőjéhez Nick Lane harsonán és basszusharsonán, Gabe Noel csellón és basszusharmonikán, Ryan Tharayil pedig altszaxofonon, fuvolán és klarinéton járult hozzá. Tharayil egyben segédhangmérnökként is dolgozott a felvételeken. Az album Los Angelesben, a Valentine Studiosban, valamint a Lobrutto Visuals/R.C.U. Audio West műhelyében készült, a masteringet Howie Weinberg végezte.

A Temptation to Exist azért működik érdekes fordulatként, mert nem próbálja megtagadni Andrew W.K. korábbi személyiségét. Ugyanaz a túlzás iránti vonzalom maradt meg, csak más eszközökkel. Régen egy refrént vastagított addig, amíg szinte fizikai tárggyá vált. Most hangszereket, csendeket és sötét tónusokat rétegez egymásra.

A változás már a 2021-es God Is Partying albumon elkezdődött. Az a lemez még megtartotta a súlyos gitárokat és a monumentális megszólalást, de a korábbi, egyszerűen euforikus világot sötétebb és pszichológiailag nyugtalanabb irányba vitte. A Temptation to Exist ezt a feszültséget bontja ki hangerőverseny nélkül.

A megjelenésre Andrew W.K. felesége, Kat Dennings is felhívta a figyelmet. A színésznő „titokban kiadott, noir, szürreális instrumentális jazzalbumként” írta le a lemezt. A pár 2023-ban házasodott össze Los Angelesben, szűk családi és baráti körben.

Andrew W.K. karrierjét mindig nehéz volt eldönteni, hol végződik a zene, és hol kezdődik a gondosan felépített performansz. A Temptation to Exist erre sem ad egyértelmű választ. Inkább lekapcsolja a reflektort, elhalkítja a közönséget, és megmutatja, mi marad a buli után.

A válasz nem csend. Csak egy másik szoba.