Szélesebb arc, erősebb libidó? Ellentmondásos eredményeket hoztak a kutatások

Az emberi vonzerő kérdése régóta foglalkoztatja a tudományt. A legújabb vizsgálatok egy meglepően egyszerű tényezőre, az arc szélesség–magasság arányára (fWHR) irányították a figyelmet. Ez a mérőszám az arccsontok szélességét veti össze az arc felső részének magasságával, és fényképek alapján is könnyen meghatározható. Éppen ezért gyakran használják viselkedés- és személyiségkutatásokban.

Egy 2018-as, az Archives of Sexual Behavior folyóiratban megjelent tanulmány két kanadai egyetemi mintán – 145, illetve 314 hallgató bevonásával – vizsgálta az összefüggést. Az eredmények szerint az magasabb fWHR-érték pozitív kapcsolatban állt az önbevalláson alapuló szexuális hajtóerővel, ráadásul mindkét nem esetében hasonló mintázatot találtak.

Első pillantásra tehát adódhatna az egyszerű következtetés: a szélesebb, rövidebb arc nagyobb libidót jelez. A tudomány azonban ritkán ilyen egyértelmű.

Ugyanebben az évben a PLOS ONE folyóiratban megjelent egy másik kutatás, amely 754 nő bevonásával vizsgálta ugyanezt a kérdést. A résztvevők arcarányait összevetették a Szexuális Vágy Felmérés pontszámaival, és nem találtak statisztikailag jelentős összefüggést az fWHR és a szexuális vágy között. Ez az eredmény közvetlenül ellentmond a korábbi megállapításoknak.

A felelősségteljes következtetés ezért jóval árnyaltabb. Egyes, fiatal felnőtt mintákon végzett vizsgálatok találtak kapcsolatot az arcarány és az önbevallott szexuális hajtóerő között, más kutatások viszont nem erősítették meg ezt az összefüggést. Az a leegyszerűsített állítás, hogy „az arcformából megjósolható a libidó”, nem állja meg a helyét.

Ráadásul a szexuális vágy önmagában is változó jelenség. Alvás, stressz, mentális állapot, hormonális hatások, gyógyszerek vagy a párkapcsolati dinamika mind befolyásolhatják – akár rövid időn belül is. Egyetlen anatómiai mérőszám aligha képes ezt a komplexitást megragadni.

Az fWHR tehát izgalmas kutatási terület, de jelenleg nem tekinthető megbízható eszköznek a szexuális hajtóerő megítélésére. A személyes vágy és kapcsolati igények megértésének továbbra is a legegyszerűbb módszere marad a legközvetlenebb: a nyílt kommunikáció.