Armin van Buuren három hétre megállt Horvátországban

Armin van Buuren életében most nem a BPM volt a legfontosabb szám, hanem a tíz. Közel ennyi órát aludt éjszakánként azon a háromhetes horvátországi pihenőn, amelyre saját bevallása szerint nagyobb szüksége volt, mint egy újabb repülőútra vagy nagyszínpados fellépésre.

A családi utazás tudatosan mentes maradt a megszokott rohanástól. Nem volt feszes program, repülőtéri sprint vagy következő koncerthez igazított napirend. Lošinj, Rab, Split és Rovinj között haladva maradt idő úszásra, búvárkodásra, túrázásra és egyszerű semmittevésre is.

A Krka vízeséseinél megálltak a sodrás mellett, a Kornati Nemzeti Park szigeteit pedig vitorlásról nézték végig. Armin quadot vezetett, edzett és snorkelezett, de a pihenés valódi súlyát nem ezek a programok adták. Inkább az, hogy egyik helyről sem kellett azonnal továbbindulnia egy másik ország színpada felé.

A zenei környezet is teljesen megváltozott. Trance és fesztiválhangrendszerek helyett jazz és ambient szólt, közben pedig végre befejezte Paulo Coelho Az alkimista című regényét. A turnézásból ismerős telefon- és laptopképernyőket hosszú UNO- és Skip-Bo-partik, Nintendo Switch 2-menetek, horvát fogások és feltűnően sok fagylalt váltotta fel.

Kívülről mindez hétköznapi családi nyaralásnak tűnik. Armin van Buurennél azonban három hét valódi leállás komoly döntés. Az A State of Trance, a stúdiómunka és a nemzetközi fellépések több mint két évtizede tartják folyamatos mozgásban. Pályája legsűrűbb időszakaiban évente mintegy 150 koncertet vállalt.

Ennek a tempónak ma is látszik a mérete. Az A State of Trance idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, a hozzá kapcsolódó rotterdami eseményen pedig egy kétórás, az egész pályán végigvezető műsort játszott. A jubileumi szett teljes felvétele később online is elérhetővé vált.

A DJ az utóbbi években egyre nyíltabban beszél arról, milyen árat fizetett ezért az életformáért. A világjárvány előtt már készen állt egy közlemény, amelyben hosszabb alkotói szünetet jelentett volna be. Kiégettnek érezte magát, és egy ponton még az is felmerült benne, hogy teljesen abbahagyja a DJ-zést.

A járvány kényszerű megállása végül olyan kérdéseket tett fel neki, amelyekkel a repülőterek és hotelszobák között nem maradt ideje foglalkozni. Rájött, hogy már nem teszi boldoggá az évi 150 fellépés, és a folyamatos igenek mögött egyre kevesebb valódi öröm maradt.

Később abbahagyta az alkoholfogyasztást, terápiába kezdett, a meditációt, a légzőgyakorlatokat és az alvást pedig munkája ugyanolyan fontos részévé tette, mint a stúdiózást vagy a felkészülést egy szettre. Korábban két pohár pezsgővel próbálta levezetni a fellépések előtti feszültséget. Ma inkább légzőgyakorlatokkal rendezi a gondolatait.

Ez nem visszavonulást jelentett. Éppen ellenkezőleg: Armin szerint a józanság, a rendszeres alvás és a tudatosabb napirend kreatívabbá tette. A különbség az, hogy már nem akar minden felkérésre automatikusan igent mondani.

Ezzel az is megváltozott, mit tekint sikernek. A díjak, listás helyezések és nagyszínpadok továbbra is számítanak neki, de már nem írnak felül mindent. Ha választania kell egy hatalmas koncert és a fia focimeccse között, saját elmondása szerint ma már a családi programot választaná. Túl sok olyan pillanatot hagyott ki korábban, amelyet sem magángép, sem telt ház nem tud visszaadni.

A horvátországi három hét ennek a szemléletnek a látványos, de valójában egészen egyszerű következménye volt. Nem wellnessprogramként vagy teljesítményfokozó módszerként beszélt róla. Csak időként, amelyet végre nem kellett hatékonyan felhasználni.

„Pontosan erre a resetre volt szükségem” – írta a nyaralás után.

A pult mögé új energiával tér vissza. Ennél azonban fontosabb felismerést is magával hozott: a hosszú karrierhez nem elég mindig kibírni a következő estét. Néha rendesen ki is kell aludni magunkat előtte.