Artist Of The Month: Glenn Morrison – videojátékoktól a klubokig

Glenn Morrison pályája nehezen szorítható keretek közé. Nem egyetlen áttörés vagy jól körülírható korszak határozza meg, inkább egy folyamatos ív: korai zenei fegyelem, tudatalatti benyomások és az az állandó késztetés, hogy különböző közegben is érzelmeket fordítson hanggá. Photo Credit: Glenn Morrison – Official Sokáig a szokásos, „tinédzserként félretettem, vettem lemezjátszókat és keverőt, a többi történelem” típusú választ adta arra, honnan indul az elektronikus zene iránti kötődése. Ma már úgy látja, még korábban kezdődött: gyerekként a videojátékok – például a Donkey Kong Country – hangsávjainak elektronikája ivódott belé észrevétlenül. Ezzel párhuzamosan komoly klasszikus alapokat kapott: kiskamaszként zongorázott, versenyzett, zsűrik és fesztiválok előtt lépett fel. Visszatekintve az elektronikus zenébe való átállás nem váltás, inkább természetes folytatás volt, ahogy „ráült a kilencvenes évek végi elektronikus hullámra”. Amikor aktívan belemerült a tánczenei kultúrába, széles spektrumú hatásokat szívott magába: Paul Oakenfold, Pete Tong Essential Mix -ei, a Global Underground sorozat, a Gatecrasher-kiadványok, valamint Sasha és John Digweed epikus ívei. Ezek nemcsak referenciák voltak, hanem kapaszkodók tempóhoz, atmoszférához és érzelmi dramaturgiához. Karrierje nem egyenesen felfelé ívelt, inkább különálló szakaszok sora, mindegyik a maga „megérkezésével”. A klasszikus zenei sikerektől és milliós streamingektől a Sony-val készült, Billboard-listás popfelvételeken át a klubokat meghatározó underground trekkekig – mint a Contact és az Into The Deep – széles palettán mozgott. Turnézott többek között Armin van Buuren , Tiësto , David Guetta és Avicii oldalán – összképében így inkább a tartós sokoldalúság rajzolódik ki, nem egyetlen kijelölt sáv. A háttér, a kevésbé látványos rész is része a történetnek. „Néha úgy érzem magam, mint egy jegesmedve a jégtáblán, egyedül sodródom a tengeren, és próbálok partot érni” – mondja. A kép pontosan leírja a hosszú távú pálya magányát és azt, mit jelent a zeneipart a lehető legjobb tudással, mégis sokszor egyedül navigálni. Morrison Artist Of The Month portréja így egyszerre pályakép és önreflexió: gyerekkori lenyomatok, klasszikus fegyelem és klubokban edződő érzékenység találkozik benne.