ATB karrierje az ezredforduló környékén elképesztő tempóban haladt. A Movin’ Melodies sikere után André Tanneberger már a következő nagylemezén dolgozott, az év végén pedig megérkezett a Two Worlds, amely tovább erősítette helyét az európai elektronikus zene élvonalában.
Ennek az időszaknak az egyik legtisztább lenyomata a The Summer, amely már 2000 júniusában megjelent, és szinte minden olyan elemet magában hordozott, amelyről akkoriban azonnal fel lehetett ismerni egy ATB-produkciót.
Néhány hang, és máris 2000 nyarán járunk
A The Summer ereje nem a komplikált felépítésben rejlik. Tanneberger egy könnyen megjegyezhető dallamot, atmoszférikus rétegeket és jellegzetes gitármotívumokat rendezett olyan egységbe, amely egyszerre működött klubzeneként és közvetlenebb dance-trackként.
A szám hangulatának középpontjában már a címben szereplő évszak áll. A gitárok és a dallamvezetés szinte képszerűen idézik meg a napsütést, az utazást és azt a gondtalanságot, amely az ATB akkori zenéinek egyik meghatározó tulajdonsága volt.
Miközben a produkció kluborientált és progresszív gyökerekkel rendelkezik, sosem válik túlságosan nehézzé vagy elvonttá. Éppen ez tette alkalmassá arra, hogy a trance közönségén kívül is működjön.
Amikor a trance és a mainstream találkozott
A The Summer egy különösen érdekes korszakban született.
A ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején a trance már nem kizárólag klubokban és rave-eken létezett. A műfaj egyre közelebb került az európai mainstreamhez, miközben olyan producerek, mint ATB, megmutatták, hogy a klubzenei struktúrákat erős dallamokkal és könnyen felismerhető motívumokkal szélesebb közönséghez is el lehet juttatni.
A The Summer pontosan ezen a határvonalon mozog. Megvan benne a trance atmoszférája és építkezése, de közben ott van az a közvetlenség is, amely az akkori kereskedelmi dance egyik legfontosabb sajátossága volt.
Egy korszak két hosszú klubverzióban
A kislemez 2000 júniusában jelent meg a Kontor Records gondozásában. A kiadvány két hosszabb változatot tartalmazott: a The Summer (Clubb Mix) 7 perc 9 másodperces, míg a The Summer (Inst. Clubb Version) 6 perc 30 másodperces verzióban bontotta ki az alapötletet.
Mai szemmel ezek a játékidők is emlékeztetnek arra a korszakra, amikor egy elektronikus zenei megjelenés elsődleges terepe még nagyon erősen a DJ-pult és a klub volt.
A The Summer több mint negyed évszázaddal később sem azért érdekes, mert technikailag túlkomplikált lenne. Éppen ellenkezőleg: néhány jól megválasztott hangból, erős dallamból és atmoszférából épít fel egy teljes világot.
