Autow Nite Superstore az ösztönről, a tempóról és a Daffodilról

Az athéni producer és DJ, Autow Nite Superstore az utóbbi években a garage, techno, bass és jungle határán formálja hangzását: rétegzett szerkezetek, érzelmi feszültség és higgadt arányérzék jellemzi. Munkáira olyan platformok is felfigyeltek, mint a BBC Radio 6 , az XLR8R vagy a Bandcamp, miközben folyamatosan egyensúlyoz a klubfunkcionalitás és az önvizsgáló részletezés között. Most a legújabb single-lel, a Daffodil című számmal tér vissza, még inkább az ösztönös munkamód felé húzva. Az EG-nek adott beszélgetésben elmondta, hogy a Daffodil egyetlen stúdióülésben született. Nem voltak referenciák vagy „ennek így kell szólnia” típusú kapaszkodók: egyszerűen követte, ami jónak érződött, és utólag alig nyúlt hozzá. Szerinte ritkán fordul elő, hogy ennyire gördülékenyen összeáll egy szám – a legtöbb trekknél lassabb, frusztrálóbb a folyamat –, de amikor „kattan”, akkor gyorsan kattan. A darabot „kissé feszültnek, némileg feloldatlan”-nak írja le: a cím egy irányba, a hangzás egy másikba billen, és ez a feszültség adja a lényegét – kicsit olyan, mint a „you must believe in spring” érzete. Az első visszajelzéseket nem elemzi túl: hajlamos kiadni valamit, majd gyorsan továbblépni. A hallgatás ideális környezeteként a késő délutánt, „köztes helyzeteket” említ, amikor az ember nincs teljes fókuszban – a szám így áll össze igazán. A saját tempójáról úgy fogalmaz: nem célokban gondolkodik, inkább a következetességet és az őszinte munkát tartja szem előtt, látványosság kedvéért nem gyorsít. A korábbi, 2024-es nagylemeze, a Running Towards the End of the Light óta nem siet újabb albummal. Lesz folytatás – mondja –, de nem most, és nem rohanva: az album formátum továbbra is számít számára. Addig is a Daffodil jelzi, merre mozdul: nyers, szűretlen megközelítés, megőrzött önfegyelemmel.