A kapuőrzés nem mindig rossz – néha ez védi meg az elektronikus zene lelkét

Az elektronikus zenei világban egyre gyakrabban halljuk a „gatekeeping”, vagyis a kapuőrzés kifejezést – de kevesen értik igazán, mit is jelent. Egy tapasztalt DJ szerint nem minden kapuőrzés rossz: van, amikor nem kizárásról, hanem kulturális védelemről van szó.

A DJ, aki több mint egy évtizede van jelen a nemzetközi színtéren, a Fülöp-szigeteki Bacolod városában kezdte karrierjét, ahol megtanulta, mit jelent az igazi közösség. Azóta bejárta a világot, a kis kluboktól a legnagyobb fesztiválokig, és úgy látja, hogy a szcéna alapértékei egyre inkább háttérbe szorulnak a tömegízlés és a kereskedelmi trendek miatt.

„Nem az elitizmusról van szó – hanem arról, hogy megvédjük a kultúrát, ami ezt az egészet életre hívta” – mondja.

A negatív kapuőrzés valóban mérgező. Az, amikor valaki lenézi az újakat, vagy elutasítja azokat, akik még csak most ismerkednek a műfajjal, elfojtja a kíváncsiságot és a fejlődést. De a kulturális védelem másról szól: azokról az értékekről, amelyek miatt az elektronikus zene több lett, mint puszta szórakozás.

A house és techno zene gyökerei fekete, latin és LGBTQ+ közösségekben születtek Chicagóban és Detroitban, ahol a klub nem csupán bulihely volt, hanem menedék – egy szabad tér, ahol bárki önmaga lehetett. A kultúra védelme ma is ezt jelenti:

A probléma ott kezdődött, hogy az elektronikus zene mainstreammé vált – a kollektív élményt felváltotta az egyéni látványosság. A VIP-részlegek, a drága üvegek és a mobiltelefonok fénye elnyomják a zene eredeti célját: az egységet.

Amikor tehát egy DJ nem játssza le a megszokott slágereket, vagy egy klub szigorú belépési szabályokat tart, az nem feltétlenül elitizmus. Ez lehet a tánctér szentségének védelme.

A kultúra megőrzése nem arról szól, hogy kit zárunk ki – hanem arról, hogy mit tartunk életben. Az elektronikus zene lényege nem a hírnév, hanem az összetartozás. És amíg lesznek, akik ezt őszintén képviselik, a tánctér szíve mindig dobogni fog.