Új front nyílt az AI-zene jogi csatájában

Tovább éleződik a generatív mesterséges intelligencia és a zeneipar közötti jogi konfliktus. Az AI-zenei platformként ismert Udio a Sony Music elleni perben azt kérte a bíróságtól, hogy bizalmasan kezeljék az úgynevezett „Training Data Number” adatot.

Ez az érték nem konkrét dalcímeket vagy előadókat takar, hanem azt mutatja meg, hogy a vállalat hozzávetőlegesen hány hangfájlt használt fel a mesterséges intelligencia betanításához.

Hasonló kérelmet korábban már a Suno is benyújtott, amely jelenleg a Sony Music Entertainment és a Universal Music Group szerzői jogi kereseteivel szemben védekezik.

Az Udio szerint a szám nyilvánosságra kerülése üzletileg érzékeny információ lenne, mert a versenytársak következtetéseket vonhatnának le a modell fejlesztési stratégiájáról, és gyorsabban építhetnének hasonló rendszereket.

A Suno korábban hasonló érvelést használt, mondván, hogy az adat segítségével a riválisok könnyebben összehasonlíthatnák saját modelljeiket a platform teljesítményével, illetve optimalizálhatnák fejlesztéseiket.

A kérdés azért vált különösen fontossá, mert a kiadók által indított perek bizonyítási szakaszában ezek az adatok már a felperesek látókörébe kerültek. Ezt követően több beszámoló szerint a keresetek terjedelme is jelentősen kibővült.

A vita ugyanakkor túlmutat egyetlen számon. A zeneipar számára a központi kérdés továbbra is az, hogy a generatív AI-rendszerek milyen forrásanyagokon tanultak, és ezek felhasználása sértette-e a szerzői jogokat.

Érdekesség, hogy miközben a nagy kiadókkal zajlanak a perek, az AI-zenei szektor és a hagyományos zeneipar között együttműködések is formálódnak. Az elmúlt időszakban például erősödött a kapcsolat a Warner Music Group és a Suno között.

A mostani bírósági vita így nemcsak a szerzői jogokról szól, hanem arról is, hogy mennyire tekinthetők üzleti titoknak azok az adatok, amelyek egy generatív zenei modell működésének alapját adják.