20 ezer lemezből épül Svájc elektronikus zenei archívuma
Írta: Ostroml
Egy lemez a kézbe, fotó a címkéről, előadó, cím, kiadó, évszám. Aztán jöhet a következő. Bernben így próbálnak megmenteni több mint húszezer elektronikus zenei kiadványt attól, hogy egy magángyűjtemény darabjaiként szétszóródjanak a világban.
A munka látványos része éppen az, hogy egyáltalán nem látványos.
Nincsen mögötte nagy múzeumi apparátus, digitalizáló részleg vagy fizetett kurátori csapat. Önkéntesek érkeznek, műszakokat vállalnak, leveszik a polcról a következő 12 inchest, lefotózzák, azonosítják, majd rögzítik az adatait.
Lemezről lemezre épül a R.A.V.E., teljes nevén Schweizerischer Verein für die Recherche, Archivierung & Vermittlung elektronischer Musik archívuma.
A történet középpontjában DJ Pure több mint húszezer darabos gyűjteménye áll. A kollekció egy ponton közel 85 ezer svájci frankos áron került fel az internetre. Könnyen lehetett volna belőle több száz kisebb csomag, amelyek különböző gyűjtőkhöz, kereskedőkhöz és DJ-khez kerülnek.
Ehelyett valami más történt.
A gyűjtemény lett egy olyan kezdeményezés alapja, amely nem egyszerűen tárolni akarja ezeket a lemezeket, hanem kereshetővé és értelmezhetővé tenni őket. Nem raktár épül, hanem emlékezet.
A R.A.V.E. 2025 augusztusában közösségi finanszírozást indított, 40 ezer svájci frankos céllal. Ebből akarták megteremteni a katalogizálás fizikai és pénzügyi hátterét. A szervezetet Olivia Gamper vezeti, az indulásban pedig a svájci elektronikus zenei közeg szereplői, köztük DJ Noise is részt vállaltak.
Egy évvel később a projekt még mindig épül.
Ez ebben az esetben szó szerint több tízezer apró munkafolyamatot jelent. Egy fizikai lemez önmagában még nem digitális archívum. Az anyagot azonosítani kell, dokumentálni a kiadót és a megjelenés idejét, rögzíteni a tracklistát, majd lehetőség szerint streaminglinkekkel és történeti háttérrel kiegészíteni.
A címkéket fotózzák, az adatokat ellenőrzik, a hibákat javítják.
És mindezt önkéntesek végzik.
A teljes kollekció ezért még nem böngészhető online. A R.A.V.E. nyilvános adatbázisában jelenleg nagyjából háromezer kiadvány érhető el, miközben a húszezernél is nagyobb állomány feldolgozása folyamatosan halad.
A már katalogizált anyag önmagában is kirajzol egy korszakot. Trance, techno, house, progressive, minimal és hard kiadványok sorakoznak egymás mellett – olyan zenék, amelyek közül sok annak idején elsősorban DJ-k táskájában, lemezboltok polcain és klubok hangrendszerein létezett.
Éppen ezért fontos, hogy a projekt nem csak a ritka vagy drága darabokra koncentrál.
A klubkultúra történetének jelentős része soha nem került klasszikus intézményi archívumokba. Egy kis példányszámú white label, egy regionális kiadó tizenkét inchese vagy egy rövid életű produceri projekt megjelenése a maga idejében hétköznapinak tűnhetett. Húsz-harminc évvel később viszont ezekből lehet rekonstruálni, mi szólt valójában a klubokban, kik készítették, mely kiadók mozgatták és hogyan kapcsolódtak egymáshoz a helyi színterek.
Ebben különbözik egy archívum egy Spotify-playlisttől.
A streaming azt őrzi meg, ami eljutott a digitális korszakig és ma is jogilag, üzletileg elérhető. Egy lemezgyűjtemény viszont tele lehet olyan kiadványokkal, amelyek soha nem kaptak hivatalos digitális megjelenést, eltűnt a kiadójuk, vagy egyszerűen kiestek az online zenei gazdaságból.
Ha a fizikai példány is eltűnik, velük együtt a történet egy része is könnyen elveszhet.
A R.A.V.E. működése közben szándékosan közösségi maradt. Tagsági díjakból, adományokból és merchandise-bevételekből tartják életben, a katalogizálási műszakokat pedig egy WhatsApp-csoportban szervezik.
Ebben van valami nagyon klubkultúra-szerű.
Nem egy intézmény érkezett kívülről, hogy eldöntse, mi érdemes megőrzésre. Ugyanaz a közeg kezdte archiválni saját múltját, amely egykor ezeket a lemezeket megvette, játszotta és táncolt rájuk.
A munka pedig még hosszú ideig eltart.
Jelenleg csak a kollekció egy része látható nyilvánosan, és minden újabb feldolgozott lemez mögött ott van valaki, aki fizikailag levette azt a polcról, utánanézett, lefotózta és bevitte az adatbázisba.
Húszezer alkalommal ez már nem adminisztráció.
Hanem annak biztosítása, hogy egy klubkultúra múltja ne akkor tűnjön el, amikor az utolsó lemez is kikerül valakinek a táskájából.
HOZZÁSZÓLÁSOK
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
LoginOLVASD EL EZEKET IS: