Szoftverben tér vissza a Waldorf Q

Újabb, mára klasszikussá vált digitális szintetizátor költözhet be hamarosan a DAW-okba. A The Usual Suspects Goldfinger nevű Waldorf Q-emulációja privát béta fázisba lépett, folytatva azt a projektet, amely az ezredforduló környékének DSP-alapú hangszereit próbálja szoftveresen megőrizni. A fejlesztők hivatalos státuszoldalán a Waldorf Q továbbra is fejlesztés alatt álló projektként szerepel. 

A megközelítésük lényegesen különbözik attól, amikor egy plugin csak egy régi szintetizátor kezelőfelületét és hangzásának főbb jellegzetességeit próbálja újraalkotni. A Gearmulator projekt alacsony szinten emulálja az eredeti hangszerekben használt DSP-k működését, majd az eredeti firmware kódját futtatja rajtuk. A Q ebből a szempontból különösen komoly feladat: a fejlesztők dokumentációja szerint három Motorola 56362 DSP-t használ, kettőt a szintézishez, egyet pedig az effektekhez. 

Ez egyben azt is jelenti, hogy a Goldfinger önmagában nem elég a hangszer működtetéséhez. Az eredeti Waldorf Q megfelelő ROM- vagy firmware-fájljára is szükség van, ezt azonban a The Usual Suspects jogi okokból nem mellékeli, nem terjeszti, és a beszerzéséhez sem nyújt segítséget. A fejlesztők kifejezetten a hardver jogos tulajdonosainak szánják emulátoraikat. Ugyanez az alapelv érvényes a projekt más hangszereire is. 

A Q kiválasztása nem véletlen. A Waldorf az ezredforduló környékén egy 16 részes multitimbrális virtuálanalóg szintetizátort épített, amely három oszcillátort, zajgenerátort és ringmodulációt kombinált összetett modulációs lehetőségekkel. A hangszer egyik különlegessége az opcionális wavetable-bővítés volt, amellyel a Waldorf korábbi PPG-öröksége is bekerülhetett a modernebb virtuálanalóg architektúrába.

A Goldfinger fejlesztésének természetes előzménye a Vavra, vagyis a The Usual Suspects Waldorf microQ-emulációja. A microQ és a Q szoros rokonságban áll, de nem ugyanaz a hangszer. A microQ hangszáma dinamikusabban skálázódhatott, míg a Q alapkiépítésben 16 hangos polifóniát kínált, amely opcionálisan 32-re bővíthető volt. A szűrőarchitektúrában és az effektrészben szintén vannak olyan különbségek, amelyek miatt a Goldfinger nem tekinthető egyszerűen egy nagyobb Vavrának. A Vavra jelenlegi kiadásai Windows, macOS és Linux alatt is elérhetők. 

A Q modulációs rendszere a hangszer egyik legerősebb része volt. Négy, a hagyományos ADSR-nél összetettebb burkológörbe és három, többféle hullámformával dolgozó, akár audiotartományba is felküldhető LFO állt rendelkezésre. Ehhez társult az Xmorph funkció, amely két hangzás paraméterei között tudott átmenetet létrehozni. Az ilyen képességek miatt a Q nemcsak a korszak virtuálanalóg trendjébe illeszkedett, hanem kifejezetten mély sound design hangszerként is működött.

Az effektek és a szekvencer szintén elválasztották a nagy Q-t a kisebb microQ-tól. A hangszer nyolc effektprocesszorral dolgozott, többek között chorus, flanger, phaser, overdrive, amplitúdómoduláció, delay és reverb állt rendelkezésre. A microQ programozható arpeggiátorával szemben a Q teljes szekvencert is kínált, amelynek kezelését a Goldfinger fejlesztői a szoftveres környezethez is hozzáigazítják.

A privát béta egyik ilyen változtatása, hogy a szekvencer két, egyenként 16 lépéses bankként jelenik meg a kezelőfelületen. Egy lépés egyetlen hang mellett akár tízhangos akkordot és további paraméterértékeket is tárolhat. Ez jól mutatja a projekt filozófiáját: a cél az eredeti hangszer működésének megőrzése, de nem feltétlenül minden kezelési kompromisszum szolgai lemásolása.

A Goldfinger megjelenési dátumát egyelőre nem érdemes kész tényként kezelni. A The Usual Suspects nyilvános letöltési oldalán jelenleg az Osirus, OsTIrus, Vavra, Xenia, JE8086 és NodalRed2x szerepel, a Waldorf Q-emuláció még nincs a publikus kiadások között. A projekt viszont jól illeszkedik abba a sorba, amelyben már az Access Virus, Waldorf microQ és Microwave II/XT, Nord Lead, valamint Roland JP-8000 hardverek digitális megőrzésén dolgoztak. 

A Goldfinger ezért érdekesebb lehet egy újabb retró hangzású pluginnél. Ha a projekt eljut a stabil nyilvános kiadásig, egy közel negyedszázados digitális hangszer eredeti programkódja kaphat új életet mai számítógépeken. Ez pedig már nem pusztán nosztalgia: a régi DSP-alapú szintetizátorok hardverei öregszenek, miközben az emuláció lehetőséget ad arra, hogy a működésük és sajátos digitális karakterük hosszabb távon is hozzáférhető maradjon.