BGH-döntés: 2021 óta jogszerű Moses Pelham kétmásodperces Kraftwerk-mintája

Két másodpercnyi ritmusból közel három évtizedes jogi maraton lett. A német szövetségi legfelsőbb bíróság, a Bundesgerichtshof szeptember 3-án részben Moses Pelham javára döntött a Kraftwerkkel folytatott mintavételi ügyben: a vitatott hangrészlet 2021. június 7. utáni felhasználása jogszerű pastiche-nak minősül.

A BGH I ZR 74/22 számú ítélete ezzel megerősítette a hamburgi tartományi felsőbíróság 2022-es határozatát, és elutasította a Kraftwerk oldalának felülvizsgálati kérelmét. A csaknem harmincéves jogvita azonban még így sem ért teljesen véget: a 2002 és 2021 közötti felhasználás megítélése továbbra is nyitott.

Két másodperc, amelyből jogtörténet lett

Moses Pelham és produkciós partnere, Martin Haas 1997-ben körülbelül két másodpercnyi ritmusszekvenciát emelt át a Kraftwerk 1977-es Metall auf Metall című felvételéből. A digitálisan kivágott részletet kissé lelassították, metrikailag elmozdították, majd folyamatosan ismétlődő loopként építették be Sabrina Setlur Nur mir című dalába.

Ralf Hütter és a Kraftwerk másik alapítója, Florian Schneider oldaláról 1999-ben indult eljárás, arra hivatkozva, hogy az engedély nélküli mintavétel megsértette az eredeti hangfelvételhez kapcsolódó jogokat. Az ügy azóta hatszor jutott el a Bundesgerichtshof, kétszer az Európai Unió Bírósága elé, és a német alkotmánybíróságot is foglalkoztatta.

A per súlya rég túlnőtt a két érintett felvételen. Valójában arról szól, meddig terjedhet egy hangfelvétel tulajdonosának kizárólagos joga, és mikortól válik az átvétel önálló művészi alkotássá.

A felismerhetőség most Pelham mellett szólt

A jelenlegi fordulat alapját az Európai Unió Bíróságának áprilisi határozata teremtette meg. A luxembourgi testület akkori döntése először adott részletes, uniós szinten kötelező értelmezést a pastiche fogalmára, de magáról Pelham konkrét felhasználásáról még nem határozott. Ezt a feladatot hagyta a német bíróságra.

A C‑590/23 ügyben meghozott uniós ítélet szerint egy új alkotás akkor tekinthető pastiche-nak, ha felismerhetően megidéz egy korábbi művet, ugyanakkor érzékelhetően különbözik tőle, és művészi vagy kreatív párbeszédet folytat vele. Ez megvalósulhat tisztelgésként, stílusutalásként, humoros vagy kritikai reakcióként is.

A BGH most úgy találta, hogy a Nur mir megfelel ennek a mércének. A Kraftwerk elektronikus zenei környezetéből származó ritmusszekvencia egy hiphopprodukcióba került át, közben pedig a tempója és metrikai helyzete is megváltozott. Akik ismerik az eredeti felvételt, továbbra is felismerhetik a mintát, de annak szerepe és zenei környezete egyértelműen eltér az eredetitől.

A döntés egyik érdekes pontja éppen ez a felismerhetőség. Korábban az szolgálhatott a jogsértés bizonyítékául, ha a hallgató azonosítani tudta az átvett részletet. A pastiche vizsgálatánál viszont ugyanez már a művek közötti tudatosan érzékelhető kapcsolat egyik feltétele lehet.

A bíróság szerint az sem döntő, hogy Pelham és Haas 1997-ben kifejezetten pastiche létrehozásának szándékával dolgozott-e. A minősítéshez elegendő, ha a művészi párbeszéd azok számára felismerhető, akik ismerik a hivatkozott felvételt.

Három korszakra szakadt a jogvita

A csaknem harmincéves ügy azért különösen összetett, mert a bíróságoknak három eltérő jogi időszakot kell külön kezelniük.

A 2002. december 22. előtti felhasználás kérdését már jogerősen Pelham, Haas és produkciós cégük javára rendezték. Gazdaságilag ez a legfontosabb szakasz, hiszen ide esett a Nur mir eredeti megjelenése és eladásainak jelentős része.

A 2002. december 22. és 2021. június 6. közötti időszakban a hamburgi bíróság jogsértést állapított meg. A döntés alapján Pelhaméknek adatokat kellene szolgáltatniuk az ebben az időben forgalomba került kiadványokról, és kártérítési felelősségük is felmerülhet. Ezt a megállapítást alkotmányjogi panasszal támadták meg; az 1 BvR 948/25 számú ügyben a Bundesverfassungsgericht döntése még várat magára.

A 2021. június 7. utáni felhasználást rendezi a mostani BGH-határozat. Ezen a napon lépett hatályba a német szerzői jogi törvény 51a paragrafusa, amely az idézés mellett a karikatúra, a paródia és a pastiche céljára történő felhasználást is kifejezett kivételként ismeri el. Ebben a harmadik időszakban Pelhamék győzelme már jogerős.

Nem lett automatikusan szabad minden sampling

A döntés jelentős mozgásteret teremthet a hiphop, az elektronikus zene és a pop producerei számára, de nem változtat minden mintavételt automatikusan engedélymentessé. Egy egyszerű másolat, az eredeti felvétel művészi indok nélküli átemelése vagy a forrás elrejtésére épülő felhasználás önmagában nem tekinthető pastiche-nak.

Az új műnek érzékelhetően különböznie kell a kiindulóponttól, és valamilyen felismerhető kreatív viszonyt kell kialakítania vele. A bíróságoknak emellett azt is mérlegelniük kell, hogy az átvétel nem akadályozza-e az eredeti mű rendes hasznosítását, illetve nem sérti-e aránytalanul a jogtulajdonos érdekeit.

A Metall auf Metall ügy ezért nem korlátlan szabadságot, hanem új mércét kínál. Jelentősége a sampling mellett a remixekre, zenei kollázsokra és más, korábbi alkotásokat felismerhetően továbbgondoló művekre is kiterjedhet.

A perből egyetlen szakasz maradt nyitva, de a két másodperces ritmus jogi hatása már most jóval hosszabbnak bizonyult magánál a mintánál. Pelham és a Kraftwerk vitája a zenei szerzői jog egyik alapvető kérdését formálta át: az átvétel nem feltétlenül a kreativitás hiánya – bizonyos esetekben éppen az alkotói párbeszéd eszköze lehet.