Carl Cox négy lemezzel mutatja meg, honnan ered a technó groove-ja

Carl Cox neve évtizedek óta összeforrt a technóval, az ibizai UNVRS-ben azonban most tudatosan visszafelé indul az időben. A szeptember 13-i, diszkónak szentelt rezidenciaesten Louie Vegával játszik először B2B-t, és az alkalomra elővett néhány olyan lemezt is, amelyek szerinte jól megmutatják, honnan származik a mai klubzene lüktetésének jelentős része. 

Az egyik kiindulópont Patrice Rushen Straight From The Heart című, 1982-es albuma. Cox szerint ennél „nem nagyon lehet funkysabb” egy lemez, és különösen azt értékeli benne, ahogyan a korszak analóg megszólalását már a digitális technológia felé tartó produkciós gondolkodással kötötte össze. A basszus azonban közben végig a helyén maradt – és Cox számára éppen ez a kapcsolat a lényeg. 

Néhány évet visszalépve Ashford & Simpson 1977-es Don’t Cost You Nothing című felvétele következik. Cox nemcsak magát a dalt emeli ki, hanem azt is, milyen sokat változtatott a diszkózenén a 12 inches formátum térnyerése. Míg a rádióbarát 7 inches változat nagyjából három percbe sűrítette a számot, a hosszabb kiadás körülbelül hat percet adott a groove-nak arra, hogy valóban kibontakozzon. Ez a gondolkodás később a house és a techno hosszabb, DJ-központú struktúráiban is alapvetővé vált. 

A négyes talán leginkább DJ-történeti választása az Unlimited Touch – I Hear Music In The Streets François Kevorkian-féle változata. Cox hangsúlyozta, hogy kifejezetten ezt a remixet akarja elővenni. Kevorkian a New York-i klubkultúra egyik kulcsfigurájaként éppen ahhoz a generációhoz tartozik, amely a diszkó stúdiótechnikáját és hosszabb tánctéri verzióit összekötötte a későbbi elektronikus klubzenével. 

A negyedik választás Paulinho Da Costa 1979-es Love Till The End Of Time-ja. Cox szerint ezt a fajta zenét azóta számtalanszor újrafazonírozták: az újabb verziókban keményebb lett a lábdob és modernebb a produkció, de az eredeti zenei alap lényegében megmaradt. Másképpen fogalmazva: nem a groove tűnt el, csak a dobok lettek nagyobbak. 

Ez az irányváltás ráadásul nem teljesen váratlan. Cox nemrég bejelentés nélkül jelent meg az UNVRS Bunkerben a Disco Liscious partiján, ahol Angie Stone Wish I Didn’t Miss You című dalával indította meglepetésszettjét. A választás különösen szépen kapcsolódik a DJ saját múltjához: Cox korábban ugyanezt a dalt alakította át egy saját, gyorsabb klubverzióvá, amelyet annak idején a Space Ibiza korszakának egyik emlékezetes pillanatában is használt. 

A OneMusic nemrég Cox egy másik, gyökerekhez visszanyúló oldalát is bemutatta: teljes, kizárólag bakelitről játszott Brighton Beach-szettje idén vált szabadon visszanézhetővé. Abban is ugyanaz a hozzáállás érhető tetten, mint a mostani diszkóválogatásban: nem műfaji címkékből indul ki, hanem lemezekből, groove-okból és abból, hogyan lehet hosszabb idő alatt felépíteni egy táncteret. 

A diszkókitérő közben a 2026-os UNVRS-rezidencia továbbra is jóval szélesebb ívet jár be. Cox június 21. és október 4. között minden vasárnap a klub házigazdája, a programban pedig a technótól és house-tól egészen a mostani diszkóestig több korszak és irány találkozik. Az idei szezon egyik különleges pontja már a David Guettával közös első B2B volt, míg a szeptember 13-i este Louie Vegával egy másik történeti szálat bont ki. 

Cox négy választása így több egyszerű „kedvenc diszkólemez” felsorolásánál. Azt mutatja meg velük, hogy a technó és a diszkó között nincs olyan éles törés, mint amilyennek elsőre tűnhet. A tempó, a hangszerek és a produkciós technika megváltozott, de a basszus, a négynegyedes lüktetés és a DJ-k számára kibontott hosszabb groove ugyanannak a klubzenei történetnek a része. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink

Carl Cox új remixe az ibizai napfelkelték hangulatát viszi tovább – A Legacy Cox-féle változata már az UNVRS 2026-os rezidenciáján is rendszeresen megszólalt, mielőtt szeptemberben hivatalosan megjelent.

Carl Cox közzétette legendás vinyl szettjét – A Brighton Beach 2025 teljes, kizárólag bakelites fellépése jól mutatja Cox lemezgyűjtői és klasszikus DJ-s oldalát.

Carl Cox kiadatlan zenékkel erősíti a 90-es évek északír rave-világában játszódó Skintownt – Egy másik friss történet arról, hogyan nyúl vissza Cox saját klubzenei gyökereihez és a rave-kultúra korai korszakához.

Carl Cox visszatérése Ibizára: új rezidencia az UNVRS klubban – A OneMusic már az UNVRS-rezidencia eredeti bejelentésekor végigvette, hogyan tért vissza Cox közel egy évtized után állandó ibizai sorozattal.