Carlo Lio: a house és techno határainak mestere

Carlo Lio különleges helyet foglal el az elektronikus zene világában: munkásságát a tech house gördülékeny ritmusaiés a techno pulzáló intenzitása határozza meg. Számára a két stílus közötti határ sosem jelentett akadályt, sokkal inkább pályája alapját. Miközben másokat arra ösztönöztek, hogy egyetlen irányt válasszanak, Lio bebizonyította, hogy éppen a stílusok kereszteződésében születik a varázslat.

Pályája Torontó underground szcénájában indult, ahol a rave kultúra megtanította a türelemre és az állóképességre. A techno szobákban töltött hosszú éjszakák során fedezte fel a detroiti úttörők és a nápolyi iskola hipnotikus erejét, míg olyan ikonok, mint Danny Tenaglia maratoni szettjei mutatták meg neki, hogyan lehet egy ismerős lemezt teljesen új élménnyé formálni.

Áttörését két legenda, Dubfire és Carl Cox hozta meg számára. Dubfire a MySpace-en fedezte fel, a SCI+TEC kiadóhoz vitte, majd három évig turnéztatta. Carl Cox pedig az INTEC labelen támogatta és meghívta Ibizára, ezzel adva meg a fiatal producernek azt az elismerést, amire minden pályakezdő vágyik.

2009-től egyre több saját produkcióval hívta fel magára a figyelmet, különösen a „Breakfast in Bag” című dallal, amely 2010-ben jelent meg Paul Ritch Quartz kiadójánál, és amelyet világszerte játszottak a legnagyobb DJ-k.

Ahogy profilja nőtt, úgy nőtt a nyomás is, hogy egyetlen stílushoz kösse magát. Carlo Lio azonban ellenállt, és kitartott saját filozófiája mellett: szerinte a house és a techno egyaránt helyet kap zenéjében. Saját kiadói, a Rawthentic és az On Edge Society, lehetőséget adtak neki arra, hogy bemutassa zenei sokszínűségét: előbbi a groove-orientált daraboknak, utóbbi a sötétebb, súlyosabb hangzásoknak adott otthont.

Carlo Lio számára a zene nem csupán karrier, hanem életstílus. Szenvedélye hajtja előre, és sosem enged abból, hogy szabadon fejezhesse ki önmagát. A jövőben célja, hogy még inkább a techno oldalát hangsúlyozza, és tovább erősítse az On Edge Society hírnevét.

Az ő útja sosem a kategóriákba való besorolásról szólt, hanem arról, hogy bízik ösztöneiben – és újra meg újra bizonyítja, hogy erre született.