Chris Lake szerint laptopon is lehet készre keverni egy tracket

Chris Lake produceri módszere elsőre szembemegy mindazzal, amit a professzionális stúdiómunkáról gondolnánk. Az I Remember című tracket például a szülei nappalijában fejezte be, kizárólag laptopja beépített hangszóróit használva.

Fejhallgatón sem ellenőrizte, stúdiómonitorok pedig egyáltalán nem voltak kéznél. Másnap Moszkvába utazott, ahol már le is játszotta a számot. Amikor hetekkel később végre megfelelő stúdiórendszeren is meghallgatta, meglepetésére alig kellett változtatnia rajta.

A történetet a MusicRadar idézte fel újra, bemutatva Lake szokatlan, de az évek során tudatos munkamódszerré fejlődött megközelítését.

A turnézás kényszeréből lett produceri módszer

Lake több megjelent zenéjét is teljes egészében laptophangszórókon készítette. A módszer azonban eredetileg nem valamiféle hangmérnöki filozófiából született.

Az állandó utazás kényszerítette rá.

Nagyjából hét-nyolc évvel ezelőtt ismerte fel, mennyi potenciális alkotói időt veszít el turné közben azért, mert nincs körülötte a megszokott stúdiófelszerelése. Amikor nem tudott megfelelő monitorok előtt ülni, úgy érezte, képtelen érdemben dolgozni.

Ezért szándékosan elkezdte lebontani a saját igényeit. Maradt a laptop és annak beépített hangszórója. Még MIDI-billentyűzetet sem vitt magával: a dallamokat egyszerűen a számítógép QWERTY-klaviatúráján játszotta fel.

A kezdeti szükségmegoldásból idővel rutin lett. Lake szerint ma már zenéinek körülbelül 80 százalékán bárhol képes dolgozni, akár zajos környezetben is.

A rossz hangszóró néha előny

Ennek kulcsa, hogy pontosan megtanulta, mit hall és mit nem hall a laptopján.

Egy professzionálisan kezelt stúdióban, drága monitorokon rengeteg részlet válik hallhatóvá. Ez természetesen előny, Lake szerint azonban könnyen csapdává is válhat.

A kifinomult rendszer ugyanis annyira jól reprodukálhatja a zenét, hogy egy produkció erősebbnek tűnik rajta, mint amilyen valójában. Amint ugyanaz a track hétköznapi hangszóróra kerül, kiderülhet, hogy az egész nem működik olyan jól.

A laptop ennek szinte az ellenkezője.

Kevés részletet mutat meg, korlátozott a frekvenciaátvitele, és nem különösebben hízelgő. Emiatt Lake szerint arra kényszeríti a producert, hogy ne az apró hangmérnöki részletekkel foglalkozzon, hanem azzal, hogy maga a zene működik-e.

Ha a groove, a dallam, a vokál és a produkció alapvető arányai egy ilyen rendszeren is összeállnak, az erős kiindulópont.

Van, amit laptopon sem lehet megoldani

A módszer legnagyobb vakfoltja természetesen a basszus.

A laptop apró hangszórói fizikailag képtelenek megfelelően visszaadni a klubzenében kulcsfontosságú mélytartományt. Lake ezt maga sem próbálja megkerülni: ezen a ponton szükség van olyan rendszerre, amelyen ténylegesen ellenőrizhető, mi történik odalent.

A tanulság ezért nem feltétlenül az, hogy minden producer dobja ki a stúdiómonitorait. Inkább az, hogy a drága felszerelés nem feltétele annak, hogy egy ötletből működő zene szülessen.

Lake módszerének egyik legérdekesebb része éppen az önként vállalt korlátozás. Ha megtanulod pontosan, hogyan szól egy rendszer, idővel azt is megtanulhatod, hogyan fordítsd le azt, amit azon hallasz egy nagyobb hangrendszerre.