Cornell 10 ezer eredeti rave flyert mentett archívumba

A Cornell University ithacai könyvtára nem a megszokott klasszikus kéziratos irányt követte: az egyetem Division of Rare and Manuscript Collections osztálya több mint 10,000 eredeti rave flyert, plakátot és kiadványt őrző gyűjteményt állított össze. A késő-20th-century táncparkettek kultúráját akadémiai komolysággal kezelő anyag az 2003 -ban lefektetett, post-1950s zenei szubkultúrákra fókuszáló beszerzési politika mentén jött létre – ugyanez az irányelv vezetett a világ legnagyobb hiphop-archívumához és jelentős punk anyagokhoz is. A Cornell a rave anyagokat két külön fizikai egységbe szervezte. A Rave Collection néven futó, Collection Number 8068 alatt jelzett rész a Northern California és a United Kingdom anyagaira épül: a San Francisco Bay Area kézreklámjai 1989 és 2001 között dokumentálják az amerikai korai fejleményeket, a kártyákon olyan nevek bukkannak fel, mint Moby , Daft Punk vagy Todd Terry . Ezzel párhuzamosan az angliai anyag mintegy 6 ezer londoni flyerre épül, amelyeken jól kirajzolódik, hogyan nőtték ki magukat a helyi bulik tömegpiaci rendezvényekké. A másik egység, a Techno Music Poster Collection , Collection 8010 alatt, európai fejleményeket rögzít. Thomas Hill posztdealer közreműködésével összeállítva Németország, Hungary és a Netherlands közönségnek szánt anyagai kaptak benne helyet. Kiemelt része a Mayday fesztivál 1992–1996 közötti programjainak megőrzése, ami a fal leomlása utáni Berlin techno történetét is kirajzolja. A nyomdai hordozók fizikai tulajdonságai önmagukban is történetet mesélnek. A late-1980s időszakban a kisméretű, fekete-fehér A6-os kártyák a praktikus infókra szorítkoztak; a mid-1990s környékén viszont a magasfényű, többrét hajtott kartonok és a komplex digitális grafika vették át a helyüket, tükrözve a jövő technológiájára tapadó esztétikát. A gyűjtemény 1989 -től 2002 -ig ível, és elsősorban Northern California és a United Kingdom techno- és house-közegeit dokumentálja. Az olyan, sokszor rövid életű utcai hirdetmények elsődleges forrásként való kezelése olyan narratívákat rögzít, amelyeket a hangfelvételek önmagukban nem tudnának visszaadni – a múlóban lévő vizuális kultúrának adva maradandó helyet a globális zenetörténetben.