Corren Cavini az esőben is mozgásban tartotta Chicagót

A chicagói Navy Pier fölött egyszer csak leszakadt az ég. A DJ-pultot rögtönzött ponyvákkal próbálták megvédeni, Corren Cavini arcába időnként belekapott az eső, a szett azonban nem állt meg. A holland producer ugyanazzal a lendülettel vitte tovább a Purified közönségét, mintha az időjárás is része lett volna a műsornak.

Nora En Pure visszatérő Purified eseménysorozata eleve közel áll Cavini világához. A progressive és melodic house természetközeli, atmoszférikus oldala találkozik itt azzal a fajta érzelmi építkezéssel, amely az utrechti születésű producer zenéjének is egyre fontosabb része.

Chicagóban azonban az elméletből hirtelen gyakorlat lett.

Cavini találkozott már rossz idővel fellépés közben, de ilyen gyorsan kialakuló helyzettel ritkán. Nem zavarta különösebben. Szereti a kihívásokat, a stáb és a közönség pedig partner volt abban, hogy a záporból ne probléma, hanem közös élmény legyen.

Ez azért is találó pillanat egy Cavini-szettben, mert a kitartás és az újrakezdés az utóbbi időszak zenéiben is folyamatosan visszatér. Debütáló albuma, az A Place To Call Home sem egyszerűen egymás mellé rendezett melodic house trekkekből áll: személyesebb történetet próbál elmondani arról, hogyan lehet a zenén keresztül feldolgozni azt, amit szavakkal nehezebb.

Cavini számára a zene gyógyító ereje nem valami távoli művészi koncepció. Saját tapasztalatként beszél róla, és abban hisz, hogy ami neki segített, az a tánctér másik oldalán is képes megmozdítani valamit.

Ehhez viszont sebezhetőség kell.

A producer szerint ennek felvállalása nem gyengeség. Éppen ellenkezőleg: inspirációs forrás lehet. Ez az a gondolat, amely összeköti az album személyesebb pillanatait a színpadi jelenlétével, mert Cavini fellépés közben sem próbál érzelmileg kívül maradni azon, amit játszik.

Nehéz is lenne nem észrevenni. Ugrál, vezényel, folyamatosan mozog a pult mögött, és láthatóan ugyanúgy benne van a zenében, mint azok, akik előtte táncolnak. Nem a rezzenéstelenül koncentráló DJ karakterét hozza: fizikailag is átéli a saját szettjét.

Az idei év számára más szempontból is új terep. Cavini első amerikai turnéját járja, Chicago előtt pedig San Diegóban játszott egy naplementés, tengerparti szettet. Ha létezik természetes környezet a zenéjéhez, szerinte valami ilyesmi az.

San Diego nyugodtsága és közönsége is közel került hozzá. Az ilyen helyzetekben érzi igazán, mennyit számít minden apró részlet: a helyszín, a fény, a napszak, az emberek és a zene külön-külön is működhetnek, de amikor egyszerre kerülnek a helyükre, az élmény nagyobb lesz, mint az alkotóelemek összege.

A természethez való kötődés a Purified világában különösen könnyen talál otthonra. A Lion’s Head esetében például Nora En Pure vizuális világa abból a környezetből mutatott részleteket, amely magát a számot is inspirálta. A zene és a táj itt nem két külön rétegként jelenik meg, hanem ugyanannak a hangulatnak a részeként.

Cavini pedig egyre több helyre viszi magával ezt a világot. Amszterdamtól Berlinig, São Paulótól Johannesburgig, New Yorktól Prágáig más és más közönség áll előtte, miközben a cél ugyanaz marad: ne pusztán egy hibátlanul felépített melodic house szett maradjon az este után.

Chicagóban ehhez végül az időjárás is hozzátette a magáét.

A ponyva alatt játszó, csuromvizes DJ képe könnyen válhatott volna egy rosszul sikerült szabadtéri buli emlékévé. Ehelyett tökéletesen összefoglalta azt, amiről Corren Cavini mostanában beszél és zenét ír: nem mindig lehet eldönteni, mi érkezik szembe, de azt igen, hogy mit kezdünk vele.