Botrány a kölni Bootshausban: vitát váltott ki a „Katjusha” techno feldolgozása

Az elmúlt napokban a kölni Bootshaus neve nem egy emlékezetes bulival, hanem egy komoly visszhangot kiváltó esettel került a figyelem középpontjába. DJ Zanova egy techno editet játszott le a „Katjusha” című dalból, amely ugyan eredetileg egy 1938-as szovjet szerelmi ballada, ám a második világháború idején a Vörös Hadsereg jelképévé vált, és azóta is erősen terhelt történelmi jelentéssel bír.

A dal sokak számára nem pusztán zenei motívum, hanem a szovjet patriotizmus és háborús emlékezet szimbóluma. A jelenlegi orosz–ukrán konfliktus fényében ez a jelentéstartalom különösen érzékenyen érinti a közönséget, amit a Bootshausban történtek is világosan megmutattak.

A szám lejátszását követően egy ukrán származású vendég fordult a klubhoz, akinek férje az orosz hadsereg támadásai során vesztette életét. Számára a „Katjusha” nem kulturális idézet volt, hanem egy fájdalmas személyes emlékeketfelidéző szimbólum. A helyzetet tovább élezte, hogy a dal az utóbbi időszakban gyakran jelenik meg a háborús kommunikációban, ezért sokak szerint egy ilyen szám megszólaltatása a konfliktus normalizálásának érzetét keltheti.

A Bootshaus hivatalosan is jelezte DJ Zanova felé, hogy a zenei választás különösen kényes kontextusban szólalt meg. A DJ azonban nem fogadta el a kritikát. Álláspontja szerint a „Katjusha” lejátszása nem politikai állásfoglalás, hanem kulturálisan releváns zenei idézet volt, és úgy véli, a művészi szabadságot nem kellene provokációnak tekinteni.

A vita nyilvános térbe is átterelődött, amikor Zanova Instagram-bejegyzésekben reagált az eseményekre. Ezekben azt hangsúlyozta, hogy a „kulturális biztonság” nem jelentheti a művészet korlátozását, és nem tartja elfogadhatónak, hogy egy DJ-nek a közönség nemzetiségi összetétele alapján kelljen módosítania zenei döntéseit.

A klub reakciója végül egyértelmű volt. A Bootshaus közlése szerint Zanova kommunikációja és hozzáállása nem felelt meg az általuk képviselt értékeknek, ezért a DJ-t a jövőben nem kívánják felléptetni, és feketelistára helyezték.

Az eset ismét rávilágított arra, hogy a zene – különösen elektronikus közegben – nem létezik vákuumban. Egy-egy dal történelmi és politikai töltete adott helyzetben messze túlmutathat a tánctéren, és olyan érzelmeket hozhat felszínre, amelyekkel sem az előadó, sem a közönség nem tud egyszerűen elmenni egymás mellett.