DMA’s: az új albumhoz vissza kellett találniuk a hibák szépségéhez

Tíz évnyi fejlődés után a DMA’s arra jutott, hogy olykor éppen a fejlődés során felhalmozott rutinból kell visszavenni. A sydney-i trió augusztus 21-én megjelent, önmagáról elnevezett ötödik albumán a gondosan rétegzett produkció helyett ismét a demók ösztönösségét, a technikai hibák karakterét és a korai felvételek befejezetlenségét kereste.

A döntés bejött: a DMA’s a brit albumlista kilencedik helyén nyitott, így a The Glow és a How Many Dreams? után ez lett a zenekar harmadik egymást követő Top 10-es stúdiólemeze az Egyesült Királyságban. Ausztráliában még nagyobbat szólt a hazatérés, az album a trió első listavezető nagylemeze lett.

Vissza oda, ahol még nem akartak mindent megjavítani

Matt Mason gitáros a brit lemezbolti koncertsorozat manchesteri állomásán beszélt az album megszületéséről. A The Yardban adott interjúban úgy jellemezte a munkát, mint gyakorlatot arra, hogyan lehet minden fölösleges réteget lehántani a dalokról.

„Ahogy idősödünk, egyre inkább szétszálazunk mindent, és nem hiszem, hogy ez mindig jót tesz” – mondta Mason. A zenekarnak ezért vissza kellett találnia ahhoz a gondolkodásmódhoz, amelyben nem akar minden hangot tökéletesre csiszolni.

Ez részben a Hill’s End tizedik évfordulós turnéjának következménye volt. A 2016-os bemutatkozó lemez dalaival ismét megtöltötték a londoni O2 Academy Brixtont és a manchesteri O2 Victoria Warehouse-t, miközben közelről tapasztalták meg, hogy az anyag erejét nem a hibátlan stúdiómunka, hanem a nyers lendület és a közvetlenség tartotta életben.

Az új album több végleges éneksávja ezért egyenesen a demókból maradt meg. Amikor Tommy O’Dell később szabályosabb körülmények között újraénekelte ezeket a részeket, a zenekar szerint eltűnt belőlük az eredeti hangulat.

Mason úgy látja, különös szépsége van annak, amikor egy fiatal zenész még észre sem veszi a technikai tökéletlenségeket, mert fontosabb számára az érzés. Ezt a gondolkodást próbálták tudatosan visszahozni – ami nem volt egyszerű egy saját bevallása szerint is elemzésre és aggodalmaskodásra hajlamos alkotónak.

Saját kézben maradt a hangzás

A lemez producerei között ezúttal maga a zenekar is központi szerepet vállalt. Az anyag nagy részét a DMA’s tagjai Lach Bostockkal közösen készítették, további közreműködőként pedig Jimi Somewhere és Styalz Fuego is bekapcsolódott. A felvételek Sydney Glebe negyedében, a csapat saját stúdiójában, valamint Los Angelesben készültek.

A saját név választása sem valamiféle újrakezdést vagy imázsváltást jelöl. Mason korábbi magyarázata szerint az album azért lett egyszerűen DMA’s, mert a zenekar úgy érezte, ez az anyag foglalja össze a legtisztábban, mi a DMA’s valójában.

A tizenegy számos lemez a gitárzenekari alapok mellett többféle textúrát mozgat meg, de nem akar minden új ötletet külön reflektorfénybe állítani. A részletek a dalokat szolgálják, az esetleges repedéseket pedig nem tömték be automatikusan egy újabb sávval.

Az új korszak hangja a vad energiájú Heatin Park tavaszi bemutatásakor már erősen hallatszott. Akkor Mason még úgy mesélte, hogy a szám egy elfeledett demó és egy, a zenekar számára szokatlan hangzás ütközéséből született. Most az is kiderült, hogyan ragadt rá a különös cím.

Heaton Park plusz Linkin Park

A dalon dolgozó Jimi Somewhere és Milo Orchis Los Angelesben élnek, norvég rappereknek készítenek beateket, és kifejezetten rajonganak a nu metalért. Amikor meghallották a készülő számot, megjegyezték, hogy az szerintük meglepően Linkin Park-osan szól.

A társítás elsőre még magát a DMA’s-t is meglepte. A munkacímként használt Heatin Park végül a Linkin Park nevéből és a manchesteri Heaton Parkból összegyúrt szójáték lett. A zenekar később leült, hogy valami kevésbé nevetséges címre cserélje, addigra azonban már túlságosan hozzánőtt a dalhoz.

A manchesteri utalás nem véletlenül működött. A DMA’s korábban Liam Gallagher előzenekaraként is fellépett a Heaton Parkban, és a Courteenersszel ugyancsak játszott közös koncertet. Bár az ausztrál triót pályája elejétől britpop-párhuzamok kísérik, az Egyesült Királysághoz fűződő kapcsolatuk idővel jóval többet jelentett egyszerű zenei hasonlóságnál. A brit közönség gyakorlatilag második hazai zenekarként fogadta be őket.

Az öncímű album ennek ellenére nem nosztalgiagyakorlat. Inkább azt mutatja meg, hogy a DMA’s képes felhasználni az elmúlt tíz év tapasztalatait anélkül, hogy minden ötletét agyonterhelné velük. A zenekar most nem a hibák eltüntetésében, hanem azok megfelelő helyen hagyásában találta meg a következő lépést.

A lemez készítése és a brit zenei párhuzamok mellett Mason egy nyugodtabb turnés szenvedélyről is mesélt: szabadidejében madarakat figyel. A stadionméretű refrének, a nu metalból született szóviccek és a madarászat első pillantásra nehezen férnek össze, a DMA’s mostani korszakához azonban éppen ez a rendezetlen természetesség illik a legjobban.

A DMA’s már elérhető, a zenekar pedig ausztrál koncertjei után 2027-ben ismét visszatér az Egyesült Királyságba. A következő fellépések részletei a DMA’s hivatalos oldalán találhatók.