Egy 1985-ös poénból lett a rave egyik legikonikusabb hangja

Amikor Boys Noize 2025 októberében elkészítette a Dominator hivatalos újragondolását, egy olyan hangzáshoz nyúlt vissza, amely több mint három évtizede újra és újra felbukkan az elektronikus zenében. A szám harapós szintihangja és az „I am the one and only dominator” vokál együtt a korai rave egyik legismertebb kombinációjává vált.

A történet azonban nem 1991-ben, hanem 1985-ben, a Roland Alpha Juno megszületésével kezdődött. A hangszer gyári presetjein Eric Persing dolgozott, aki a 86-os, „Memory” kategóriába sorolt hangnak a „What the?” nevet adta. Eredetileg nem valamiféle jövőbe látó rave-fegyvernek szánta: inkább belső poén volt, amellyel a Rolandnál dolgozó kollégáit akarta megnevettetni.

A később elterjedt „Hoover” elnevezést már az elektronikus zenei közeg ragasztotta a hangra, miután annak sivító, felpörgő karakterét egy porszívó hangjához kezdték hasonlítani.

Az Alpha Juno kezdetben nem aratott komoly kereskedelmi sikert. Ez azonban közvetve hozzájárult ahhoz, hogy a ’80-as évek végére olcsóbban kerülhessen olyan fiatal producerek kezébe, akikből hamarosan az új rave- és technokultúra meghatározó szereplői lettek.

Az egyik kulcspillanat Joey Beltram és Edmundo Perez 1991-es Mentasm című felvétele volt, amelyet Second Phase néven jelentettek meg az R&S Recordsnál. A „What the?” hangját itt nem egyszerűen az Alpha Junóról játszották fel: Casio FZ-1 samplerbe mintázták, ami tovább alakította annak nyers karakterét.

Nem sokkal később a holland Human Resource Dominator című száma újabb lökést adott a hangnak. A felvétel Hollandiában a hatodik, az Egyesült Királyságban pedig a 36. helyig jutott. Ennél azonban fontosabb lett a kulturális hatása: a Hoover végleg bekerült a rave hangzásának alapvető eszköztárába.

A hang technikai felépítését közben számos legenda övezi. Nem egyszerűen egy „négyoszcillátoros” szintihangról van szó. Karakterét az oktávokra hangolt rétegek, a pulzusszélesség-moduláció, a rezonancia és az agresszíven dolgozó LFO együttese teremti meg. Az indulás jellegzetes felpörgéséhez a pitch envelope járul hozzá, az Alpha Juno vastag chorus effektje pedig széles, szinte folyékony masszává ragasztja a hangot.

Külön zajgenerátorra sincs feltétlenül szükség ahhoz, hogy megszülessen a Hoover jellegzetes koszossága: a modulált és egymásra rétegzett komponensek önmagukban létrehozzák azt a kaotikus textúrát, amely miatt a hang nagy rendszeren különösen agresszívnek hat.

A Hoover túlélésének titka éppen ebben rejlik. Nem finom és nem semleges: néhány pillanat alatt felismerhető saját személyisége van. Hardcore, techno, jungle, gabber, hard dance és számos későbbi elektronikus műfaj használta újra, miközben minden generáció kissé máshogy formálta.

Ezért működhetett Boys Noize kezében is évtizedekkel később. Ami 1985-ben egy Roland-mérnök tréfájának indult, 1991-re a rave egyik meghatározó hangja lett – és negyven évvel a megszületése után még mindig képes megtölteni egy táncteret.