91 éves korában elhunyt Patrick Gleeson, az elektronikus zene úttörője

91 éves korában elhunyt Patrick Gleeson, az elektronikus zene egyik meghatározó alakja. A producer, szintetizátoros, hangmérnök és zeneszerző július 19-én hunyt el, halálhírét pedig július 28-án jelentette be a Bob Moog Foundation a család nevében. A halál okát nem hozták nyilvánosságra.

Patrick Gleeson úttörő szerepet játszott abban, hogy a szintetizátorok a kísérleti zenén túl a jazzben és a populáris zenében is meghatározó hangszerként jelenjenek meg. Pályafutása során producerként, hangmérnökként és zeneszerzőként is maradandót alkotott, miközben olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Herbie Hancock, valamint közreműködött Francis Ford Coppola legendás filmje, az Apocalypse Now zenei munkálataiban is.

Az 1934-ben San Franciscóban született Gleeson a hatvanas években csatlakozott a San Francisco Tape Music Centerközösségéhez, ahol Donald Buchla moduláris szintetizátoraival kezdett kísérletezni. A Wendy Carlos által készített, korszakalkotó Switched-On Bach megjelenése után a Moog III rendszer felé fordult, majd John Vieirával megalapította a Different Fur Recording Studio stúdiót, amely később a korszak számos meghatározó előadójának adott otthont.

Herbie Hancockkal különösen szoros alkotói kapcsolatot ápolt. Együtt dolgoztak a Crossings (1972) és a Sextant(1973) albumokon, majd a legendás Mwandishi-korszak koncertturnéin is, ahol Gleeson hozzájárult ahhoz, hogy az elektronikus hangszerek a stúdión kívül, az élő előadásokban is fontos szerepet kapjanak.

1976-ban jelent meg első szólóalbuma, a Beyond the Sun: An Electronic Portrait of Holst's The Planets, amelyet Grammy-díjra jelöltek a legjobb hangmérnöki munkáért a klasszikus zenei kategóriában.

Pályafutása során számos ikonikus felvételen dolgozott. Hangmérnökként részt vett a Devo 1978-as debütáló albumának, a Q: Are We Not Men? A: We Are Devo! elkészítésében, később pedig közreműködött Brian Eno és David Byrnekorszakos, My Life in the Bush of Ghosts című, 1980-ban megjelent lemezén is.

Patrick Gleeson öröksége messze túlmutat saját felvételein. Munkássága alapvetően formálta azt, ahogyan a szintetizátorokra ma a jazzben, a filmzenében és a könnyűzenében tekintünk. Innovatív szemlélete generációk zenészeire és producereire gyakorolt hatást, neve pedig örökre összefonódik az elektronikus zene fejlődésének egyik legizgalmasabb korszakával.