Harminc éve jelent meg a Fugees korszakos albuma, a The Score

1996. február 13-án a Fugees második, és egyben utolsó stúdióalbuma, a The Score új fejezetet nyitott az alternatív hip-hop történetében. Lauryn Hill, Wyclef Jean és Pras Michel triója ezzel az anyaggal nemcsak saját pályáját fordította meg, hanem egy egész korszak hangulatát formálta át.

A kezdet nem volt diadalmenet. Az 1994-es Blunted on Reality vegyes fogadtatásban részesült, és nem hozta meg a várt áttörést. A kudarc azonban irányváltásra ösztönözte a csapatot. A második lemezen már teljesebb művészi szabadsággal dolgozhattak, és ez hallható is az eredményen: a The Score tudatos, érett és karakteres válasz volt az első album bizonytalanságaira.

Zeneileg a lemez merész és sokrétegű. A hip-hop alapokra R&B-, reggae-, doo-wop- és soul-hatások épülnek, miközben a hangszerelés és a vokális megoldások szokatlan gazdagságot mutatnak. A Fugees nem pusztán stílusokat kevert, hanem a fekete zenei kultúra sokszínűségét és történelmi rétegeit emelte be egyetlen egységes vízióba. Lauryn Hill énekhangja és rapje különleges súlyt adott az anyagnak, miközben Wyclef és Pras is markáns karakterrel volt jelen.

A The Score nem csupán hangzásában volt úttörő. A szövegekben erőteljes társadalmi és politikai témák jelentek meg: faji egyenlőtlenség, identitás, igazságtalanság és az önmeghatározás kérdései. A lemez világossá tette, hogy a hip-hop nem csupán szórakoztatás, hanem társadalmi reflexió is, amely képes érzékenyen és közérthetően reagálni korának problémáira.

Bár a Fugees története rövidre zárult, örökségük tartósnak bizonyult. A The Score hatása generációkon átível, és számos későbbi előadó számára jelentett iránytűt. Három évtized távlatából is egyértelmű: ez az album nem csupán egy sikeres kiadvány volt, hanem mérföldkő, amely megerősítette a hip-hop helyét a globális zenei térképen.