Funkagenda – interjú

Légy részese annak az élménynek melyet a londoni Pacha készített elő az új évre. Néhány igazi nagyágyúval együtt köszöntheted az új évet mint Funkagenda. Íme egy interjú melyben zenéről, twitterről és a 2009-es évről beszélgetünk. Mi volt az idei év fénypontja? „Sok kiemelkedő dolog történt és sorolhatnám is őket egész nap. De talán az ibizai buli és a turnéim nyújtották a legszebb pillanatokat.” Mesélj egy kicsit a legutóbbi Toolroom mixedről. Milyen gondolatok fogalmazódtak meg benned? „Két teljesen különböző mixet hoztam össze. Ez nehezebb volt mint az eddigi lemezeim. A cél az volt hogy egy nagyon könnyű és egymásba olvadó mixet hozzunk létre az adott számokból.” Mennyire volt nehéz maga a munka? „Elég kemény volt. Még mindig vannak dolgok amik nem tetszenek, de a legnagyobb kritikusom én magam vagyok. Akik megvették azok csak pozitívan szóltak róla szóval ezek szerint nem lett annyira rossz.” Szeretnél még több olyan klasszikus mixet készíteni mint a Man with the red face? „Nem szívesen. Nem akartam soha ezt a fajta oldalamat megmutatni és már bánom is kicsit. Igyekszem teljesen a magam stílusában alkotni. Például MC Flipside-al készítettünk egy mixet. A zene a vokál 100%-ig a sajátom. Igyekszem tehát tartani magam ahhoz, hogy nem csinálok több klasszikus mixet.” Tudtad hogy Laurent Garnier hallotta már a mixed? Mit gondolhat? „Először is ez nem igazán remix. Ez egy cover verzió volt. Egyébként nem is lehetett volna kiadni Laurent belegyezése nélkül mert akkor már a nyakamon lennének az ügyvédek hogy mit képzelek.” Nemrég azt nyilatkoztad hogy elvesztettük az igazi élményt amit a zene adhat. Hogy értetted ezt? „Az emberek türelmetlenek. Isznak, drogoznak és nem is igazán a zenével törődnek. Amit látsz, a karok a levegőben meg hasonlók azt sajnos kevés esetben okozza a zene. Ha egy szám 2-3 percnél hosszabb akkor már megy a türelmetlenkedés. A dj-k mindig is hosszú számokat játszottak és nem ilyen 2-3 perces szösszeneteket. Sajnos egyre kevesebben vannak akik értékelnék azt a komoly munkát ami egy-egy dal mögött húzódik.” Mit gondolsz a Twitter-ről, láttam te is használod. „Elég nekem a tudat hogy hallgatják az emberek a számaimat nem kell a folytonos megerősítés a twitteren. Remek ötlet amúgy és nagyon személyesre fűzi a viszonyt zenész és rajongó közt.” Mit várhatunk tőled New York-ban? „Mindig 100%-on pörgök de most 200%-on fogok.”