A Geese felszántotta az End of the Road főszínpadát

A Geese első európai fesztivál-főfellépésével indult el szeptember 3-án az End of the Road idei kiadása. A New York-i zenekar a Woods főszínpadot kapta meg a csütörtöki nyitónapon, és a szokásosnál jóval nagyobb tömeget vonzott a Larmer Tree Gardensbe. A Dorset és Wiltshire határán rendezett fesztivál idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját.

A koncert felütése ismerős lehetett azoknak, akik látták a Geese egy héttel korábbi Reading Festival-fellépését. A műsort ismét egy sportdiadalokból összevágott videómontázs vezette fel, amelyet a Mitchell and Webb egyik jelenetének „Nézd a focit!” felszólítása zárt. Innen azonban már kevésbé kiszámítható irányba indult az este.

A setlist gerincét a zenekar 2025-ös Getting Killed albuma adta, de a dalokat láthatóan nem akarták egyszerűen lemezpontossággal reprodukálni. Már a nyitó Husbands gitárszólója is lazább és szabadabb volt a stúdióváltozatnál, a koncert pedig összességében kísérletezőbb lett a Readingen játszott műsornál.

A Long Island City Here I Come például szambás ritmikai hangsúlyokat kapott, a Trinidad alatt pedig Cameron Winter rögtönzött sorokkal írta át a dal perspektíváját, ezúttal egy megcsalás története felől közelítve hozzá. A közönség ekkorra már moshpittel reagált a színpadon zajló kontrollált káoszra.

Máshol egészen más hangulat alakult ki. Az I See Myself alatt a közönség együtt énekelt Winterrel, az Au Pays Du Cocaine pedig szinte közös tánccá változtatta a nézőteret: sokan egymás vállába kapaszkodva mozogtak a dalra.

Winter közben alig beszélt a számok között. Amikor mégis megszólalt, láthatóan maga is meglepődött a tömegen. „Sokan vagytok. Jó ég! Köszönjük, hogy itt vagytok” – mondta, később pedig megpróbált beszélgetést kezdeményezni az első sorokkal. A próbálkozást hamar lezárta: „Ez nagyon egyoldalú beszélgetés. Nálam van minden lap.”

A koncertnek volt egy kevésbé látványos, de annál tudatosabb gesztusa is. Dominic DiGesu dobos „Save the George Tavern” feliratú pólóban játszott, amellyel a kelet-londoni koncerthelyszín körüli hosszú küzdelemre hívta fel a figyelmet. A George Tavern évek óta próbálja megvédeni élőzenei működését a környékbeli fejlesztésekből és zajpanaszokból eredő konfliktusok közepette.

A felirat az End of the Road új kivetítőin is jól látszott. A fesztivál történetében idén először kerültek nagyméretű képernyők a főszínpad mellé, ami egyben azt is jelzi, mennyit változott az esemény az elmúlt húsz év alatt.

A Geese számára ugyanakkor nem volt teljesen új terep a Larmer Tree Gardens. 2023-ban már játszottak az End of the Roadon, akkor még a Big Top színpadon. Három évvel később már főfellépőként hívták őket vissza, igaz, a nevüket eleinte titokban tartották. Simon Taffe fesztiválalapító szerint felsőbb kérésre kellett várniuk a bejelentéssel, amely végül júniusban érkezett meg.

A csütörtök esti koncert így látványosan megmutatta, mennyit változott a Geese helyzete három év alatt. A Big Top fellépőjéből 2026-ra egy jubileumi fesztivál nyitónapjának headlinere lett, ráadásul úgy, hogy a nagyobb színpad sem vette el a zenekar kedvét a dalok szétszedésétől, újraépítésétől és az improvizációtól.