A Gurriers Beckett világán keresztül nézi a digitális jelent
Írta: Ostroml
Samuel Beckett szereplői Godot-ra vártak. A Gurriers szerint hetven évvel később mi nagyjából ugyanott tartunk, csak közben lett internetünk. A dublini zenekar új dala, a Nothing Happens Twice egy olyan világot fest le, amely folyamatosan történik körülöttünk, mégis egyre nehezebb eldönteni, valóban haladunk-e valamerre.
A szám a szeptember 25-én érkező Nobody’s Coming To Save You harmadik előzetese, és az eddig hallott dalok alapján egyre világosabb, merre viszi tovább a Gurriers a 2024-es Come And See nyers energiáját.
Nem halkabbak lettek. Inkább pontosabbak.
A Nothing Happens Twice kiindulópontja Beckett Godot-ra várva című drámája, de a zenekart nem irodalmi tisztelgés érdekli. Az abszurd várakozás gondolatát húzzák rá a jelenre, ahol politikai válságok, algoritmusok, végtelen görgetés és mesterségesen generált tartalmak között próbáljuk eldönteni, mi valódi, és mi csak egy újabb zaj a képernyőn.
Ebben kap szerepet a „dead internet” elmélet is. Ennek alapgondolata szerint az online tér egyre nagyobb részét már nem valódi emberek spontán kommunikációja, hanem botok, automatizált rendszerek és generált tartalmak töltik meg.
A Gurriers nem technológiai tanulmányt ír róla. Inkább azt az érzést ragadja meg, amikor az ember már maga sem biztos benne, kihez beszél.
„Itt soha nem történik semmi, semmi sem történik kétszer!” – mordul bele Dan Hoff a refrénbe.
Az ellentmondás szándékos. A mondat egyszerre vicces és nyugtalanító, miközben tökéletesen illeszkedik ahhoz az abszurd logikához, amelyből a dal táplálkozik. A zenekar sötét humorral kezeli azt a megrekedtséget, amely egyébként könnyen válhatna didaktikus politikai üzenetté.
Zeneileg közben nincs sok idő filozofálni.
A Nothing Happens Twice mozgékonyabb, táncolhatóbb oldalról közelíti meg a Gurriers punkját. A feszültség ugyanúgy ott dolgozik benne, de nem pusztán súlyból építkezik: lendületből támad, a refrén pedig szinte követeli, hogy egy koncertterem együtt üvöltse Hoff-fal.
Ezt a zenekar már a megjelenés előtt letesztelte.
A The Great Escape közönsége úgy kiabálta vissza a refrént, hogy a dal akkor még hivatalosan meg sem jelent. Ez különösen beszédes egy olyan számtól, amelynek központi gondolata éppen a kollektív megrekedtség. A színpad előtt ugyanis pillanatok alatt valami nagyon is fizikai és emberi lett belőle.
A dalhoz készült videó ugyanezt a világot más irányból bontja tovább. Thomas James – aki korábban többek között a Kneecap, a Bring Me The Horizon és a Young Fathers környezetében is dolgozott – Pierce O’Callaghan dobos és Mark MacCormack gitáros szülőhelyén forgatott.
A rendező szerint egy alakváltó, pszichedelikus tündérutazást építettek a gyász és a rituálé köré. Ez a folklorisztikus, nyugtalan képi világ jól áll a Gurriersnek: a dal digitális elidegenedése mellé valami ősi és ösztönös kerül.
Közben a második album képe is egyre jobban összeáll.
Májusban a Nobody’s Coming To Save You címadó száma indította el az új korszakot, júniusban a Party Lines folytatta, most pedig a Nothing Happens Twice érkezett. A tavaly őszi Erasure már korábban jelezte, hogy a Come And See után nem egyszerűen ugyanazt a lemezt akarják még egyszer elkészíteni.
A címadó mondat – senki nem jön megmenteni – ráadásul jól összefogja azt a politikai és társadalmi nyugtalanságot, amely eddig is ott dolgozott a Gurriers zenéjében. A debütáláson az ír szélsőjobb erősödésétől sem fordították el a fejüket, a zenekar pedig az SXSW 2024 ír előadóinak bojkottja körüli vitában is megszólalt.
A Gurriers számára a punk láthatóan nem esztétika, amelyet fel lehet venni a színpad előtt, majd letenni az öltözőben.
Most viszont egyre jobban megtanulják dalba sűríteni ezt a dühöt.
A nyár végén a Boomtown, a Leeds Festival és az Electric Picnic közönsége is találkozhat az új számokkal, ősszel pedig brit és európai headliner turné következik. A Nobody’s Coming To Save You megjelenését brit és ír lemezbolti fellépések is kísérik.
A Gurriers a debütáló album idején úgy fogalmazott: az első lemez szándéknyilatkozat, és nem szórakozni jöttek.
Két évvel később már kevésbé kell ezt kimondaniuk. Elég meghallgatni, ahogy egy még meg sem jelent dal refrénjét egy teremnyi ember üvölti vissza nekik.
HOZZÁSZÓLÁSOK
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
LoginOLVASD EL EZEKET IS: