Van határa a klónozásnak: japán kutatás cáfolja a végtelen reprodukció mítoszát

A klónozás sokáig a tudomány egyik legígéretesebb területének számított, azonban egy hosszú távú kutatás most kijózanító képet fest a lehetőségekről. A Yamanashi University kutatói, élükön Teruhiko Wakayama professzorral, több generáción keresztül vizsgálták a klónozás határait – és egyértelmű felső korlátot találtak.

A kísérlet során egereket klónoztak, majd azok klónjait újra és újra lemásolták. Az első eredmények meglepően biztatóak voltak: még a 20. generáció után is egészséges egyedek születtek. Ez azt sugallta, hogy a folyamat akár korlátlanul is folytatható.

A fordulat a 25. generáció környékén következett be, amikor a sikerességi arány látványosan romlani kezdett. Az 58. generációig jutva a klónok már nem élték túl a születést. A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy idővel felhalmozódó mutációk – különösen nagy szerkezeti DNS-változások – állnak a háttérben.

A probléma gyökere abban rejlik, hogy a klónozás során ezek a hibák nem „tisztulnak ki”. Ezzel szemben a természetes, szexuális szaporodás során a genetikai állomány folyamatosan átrendeződik, ami segít kiszűrni a káros eltéréseket.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy bár egyes klónozott egyedek normális életkort értek meg, a termékenység és a fejlődés stabilitása egyre romlott. Érdekes módon, amikor a későbbi generációk klónjai hagyományos módon szaporodtak, utódaik sokkal egészségesebbek voltak.

A következtetés egyértelmű: a klónozás jelenlegi formájában nem képes helyettesíteni a természetes reprodukció komplex genetikai „karbantartó” mechanizmusait.