A figyelem rejtett jele: mit árul el a pislogás hallgatás közben

Sokan hiszik, hogy a szemkontaktus és az apró bólogatás biztos jele annak, hogy a másik fél figyel ránk. A valóság azonban árnyaltabb. Egy friss kutatás arra világított rá, hogy a valódi figyelem egyik legmegbízhatóbb jele nem látványos, hanem szinte észrevehetetlen: a pislogás gyakorisága.

A Concordia University kutatói azt vizsgálták, hogyan változik a pislogás, amikor az emberek ténylegesen megpróbálnak megérteni egy hallott információt. Eredményeik szerint minél nagyobb a kognitív erőfeszítés, annál ritkábbá válik a pislogás. Amikor az agy „ráfeszül” a megértésre, a szemhéjak ösztönösen nyitva maradnak.

A vizsgálat során két kísérletben összesen 49 résztvevő vett részt. A kutatók különböző mondatokat játszottak le nekik, miközben pontosan mérték a pislogások számát. Az adatok egyértelmű mintázatot mutattak: a résztvevők kevesebbet pislogtak a mondatok hallgatása közben, mint közvetlenül előtte vagy utána. Amikor a feladat nehezebb lett – például háttérzaj jelent meg –, a pislogások száma még tovább csökkent.

A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a pislogás rövid időre megszakítja az információáramlást, legyen szó látásról vagy hallásról. Éppen ezért, amikor az agy számára fontos tartalom feldolgozása zajlik, a pislogás automatikusan háttérbe szorul. Ez nem tudatos döntés, hanem az idegrendszer természetes reakciója.

A szakemberek hangsúlyozzák: nem arról van szó, hogy ne pislogjunk, vagy hogy ebből messzemenő következtetéseket kellene levonni egyetlen beszélgetés alapján. Ugyanakkor a pislogási minták értékes információt adhatnak a mentális terhelésről, és hosszabb távon akár a kognitív problémák korai felismerésében is szerepet játszhatnak.

A figyelem tehát nem mindig ott mutatkozik meg, ahol elsőre keresnénk. Néha épp azok az apró, ösztönös reakciók árulják el a legtöbbet, amelyeket észre sem veszünk.