Nem mindegy, hogyan ülünk: az agy másképp reagál az olvasásra és a tévézésre

Két ember ül ugyanazon a kanapén, ugyanannyi ideig. Az egyik könyvet olvas, lapoz, követi a történetet, összerakja a szereplők sorsát. A másik tévét néz, tekintete a képernyőre szegeződik, miközben az események szinte maguktól peregnek. Külsőre nincs különbség, az agy azonban egészen másképp dolgozik – erre jutott egy friss, átfogó kognitív vizsgálat.

A Queenslandi Egyetem vezetésével készült elemzés 85 tudományos tanulmány eredményeit foglalta össze, amelyek az ülő életmód és az agy egészsége közötti kapcsolatot vizsgálták. A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az ülést nem lehet egységes tevékenységként kezelni. Alapvető különbség van aközött, amikor az ülés mentálisan aktív, és amikor szinte semmilyen szellemi erőfeszítést nem igényel.

Az elemzett tanulmányok szerint az olyan tevékenységek, mint az olvasás, a számítógépes munka vagy a rejtvényfejtés következetesen jobb kognitív teljesítménnyel járnak együtt. Ezek az elfoglaltságok serkentik az agy működését, javítják a munkamemóriát és a térbeli tájékozódáshoz kapcsolódó memóriát is. Bár a hatás mértéke nem drámai, különböző korosztályoknál és vizsgálati módszereknél egyaránt megjelent, ami erősíti az eredmények hitelességét.

Ezzel szemben a tévénézés mutatta a legszorosabb kapcsolatot a kognitív hanyatlással. A kutatások alapján a sok tévézés gyengébb agyi teljesítménnyel és magasabb demenciakockázattal jár együtt. A különbség nem az ülésben rejlik, hanem abban, hogy az egyik tevékenység gondolkodásra kényszerít, a másik viszont alig kér bármit az agytól.

Paul Gardiner közegészségügyi kutató, a tanulmány egyik szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a közbeszéd gyakran egyszerűsít. Az ülő időt általában egyetlen tömbként kezeljük, miközben nem mindegy, mivel töltjük el ezeket az órákat. A kutatás nem agytornaprogramokat vagy életmód-reformokat vizsgált, hanem a hétköznapi ülő tevékenységeket és azok hosszú távú hatásait.

A fizikai aktivitás továbbra is az agy egészségének egyik legfontosabb pillére, ebben nincs vita. Ugyanakkor az adatok azt mutatják, hogy az ülve végzett tevékenységek minősége is számít. Gardiner szerint a közegészségügyi ajánlásoknak is finomodnia kellene: nem pusztán az ülés csökkentésére kellene buzdítani, hanem arra is, hogy ülés közben mentálisan aktív elfoglaltságokat válasszunk, és rendszeresen iktassunk be mozgásos szüneteket.

A legtöbben holnap is ülni fognak, és azután is. Ez aligha változik egyik napról a másikra. A kérdés inkább az, mivel töltjük ezt az időt. Egy könyv, egy Sudoku, néhány színes ceruza vagy bármilyen gondolkodást igénylő elfoglaltság már elég lehet ahhoz, hogy miközben a test pihen, az agy ne kapcsoljon ki vele együtt.