Tizenkét dallá sűrítette több mint egy évtizedét az il:lo

Több mint egy évtized közös zenélés után készítette el első nagylemezét az il:lo. Dejan Dejado és Andreas Schütz Lucentcímű debütáló albuma október 16-án jelenik meg a Nettwerknél, tizenkét számmal. Vagyis az anyag a forrásban szereplő szeptemberi dátummal ellentétben még nem jelent meg: jelenleg előrendelhető, több dala viszont már hallgatható.

A francia elektronikus duó története 2010-ben, Prágában kezdődött, a közös projektet pedig 2012-ben indították el. Azóta a földrajzi távolság gyakorlatilag beépült az il:lo munkamódszerébe. Egy ideig Párizsban dolgoztak együtt, ma Dejado Montpellier-ben, Schütz Berlinben él, a félkész ötleteket pedig folyamatosan küldik egymásnak, újravágják és továbbépítik.

A Lucenthez nagyjából ötven zenei ötletből indultak ki. A duó szerint a végleges tizenkét szám kiválasztása meglepően természetesen alakult: azok a darabok maradtak, amelyek ugyanannak a világnak tűntek. Bár első albumukra több mint tíz évet kellett várni, maga a konkrét lemezprojekt nagyjából két év alatt állt össze.

A cím mögött is ez a közös hangulat áll. A Lucent a feszültség, a bizonytalanság és a remény közötti mozgást követi: sűrűbb, melankolikus részekből fokozatosan nyitottabb terek felé halad. A duó szerint a jelenlegi világ klíma-, társadalmi és politikai bizonytalanságai óhatatlanul beszivárogtak a zenébe, még ha nem is programzenei koncepcióból indultak ki.

A stúdióban ezt erős kontrasztokkal építették fel. Korg Minilogue XD és Sequential Take 5 szintetizátorok kerültek hétköznapi környezeti felvételek mellé, miközben a hangszerelést nem előre meghatározott szabályok, hanem mindig az adott szám igényei alakították. Ez jól illeszkedik az il:lo korábbi munkamódszeréhez is: Dejado inkább a szokatlan hangok és textúrák keresésében merül el, Schütz pedig a dallamok és struktúrák összeállítását kezeli egyfajta kirakósként.

A részletgazdag hangszerelés komoly helyet követelt a mixben. Amikor például fafúvósok kerültek mély zongoraszólamok mellé, dinamikus sidechain EQ-val, a FabFilter Pro-Q segítségével választották szét az egymást fedő frekvenciákat. A cél nem az volt, hogy egyszerűen levágják az egyik hangszer mélyeit, hanem hogy csak akkor nyíljon hely a másiknak, amikor valóban szükséges.

A már megjelent Silhouettes jó példa erre a megközelítésre. Laura Wolf visszafogott vokálját pitch-shifting és slap delay segítségével mozgatták a térben, miközben az 1–3 kHz körüli tartomány célzott kezelésével őrizték meg a jelenlétét a sűrű elektronikus környezetben. A szám nem klasszikus felépítéssel vagy nagy feloldással dolgozik: a feszültséget apró hangszín- és térbeli változások tartják életben.

Legalább ennyire fontos a mélytartomány. Az album több pontján a Native Instruments Monark fűrészjeléből induló subbasszust Soundtoys Decapitatorral szaturálták, hogy a basszus ne kizárólag a legmélyebb frekvenciákon működjön. A felharmonikusok hozzáadásával kisebb hangrendszereken is érzékelhetőbbé válik, megfelelő rendszeren pedig fizikailag is nagyobb súlyt kap.

A stúdió és a színpad között sincs éles választóvonal. Schütz elektromos basszusgitárral egészíti ki az elektronikus rétegeket, Dejado pedig hardverekkel, köztük a Sequential Take 5-tel dolgozik. A páros már egy új élő felálláson is dolgozik, amelyben énekesek és további zenészek jelenhetnek meg, hosszabb távon pedig vizuális művészettel és tánccal is kibővítenék a koncertformátumot.

A Lucent ezért nem egyszerűen tizenkét, hosszú idő alatt összegyűlt szám gyűjteménye. A sorrend kialakítása során vált világossá, hogyan kapcsolódhatnak össze a különböző ötletek egyetlen ívvé. A duó lassú munkamódszere ebben az esetben előnnyé vált: a távolság, az újrahallgatás és az egymás ötleteinek folyamatos átformálása lett az album egyik alapvető szervezőelve.

A Lucent október 16-án jelenik meg a Nettwerk gondozásában. Az albumról több felvétel, köztük a Silhouettes, az Is This Forever? és a Dawa Salfati közreműködésével készült Besides Everything már elérhető.