Százmillió dollárral indul az arab zenei katalógusok új felvásárlója

Az arab zene globális közönsége évek óta növekszik, most pedig egyre több befektető próbálja megszerezni azokat a jogokat, amelyekből a következő évtizedekben bevétel származhat. Az Egyesült Arab Emírségekben elindult IPNation 100 millió dollárt készül erre a piacra fordítani, kizárólag arab zenei katalógusokra koncentrálva.

A vállalat nem dalokat keres abban a hagyományos értelemben, ahogyan egy kiadó új előadók után kutat. Kész, bizonyított és kiszámíthatóan pénzt termelő életművekben gondolkodik. Hangfelvételeket, szerzői jogokat, valamint előadók nevéhez, arculatához és képmásához kapcsolódó jogokat is vásárolna, majd ezeket hosszú távú befektetésként kezelné.

Az IPNation mögött az Influence Media Partners is megjelent támogatóként. A vállalat az elmúlt években maga is komoly szereplővé vált a zenei jogok piacán, és intézményi tőkével épített katalógusportfóliót.

Az új platform társalapítói közül Eddy Maroun neve különösen ismerős lehet a közel-keleti digitális zeneiparból. Maroun az Anghami egyik alapítója volt, az IPNationnél pedig innovációs igazgatóként dolgozik. A vezérigazgatói pozíciót a pénzügyi világból érkező Jose Maria Dot tölti be.

A páros lényegében ugyanazt a befektetési logikát akarja az arab zene piacára átültetni, amely az elmúlt években Bob Dylantől Bruce Springsteenen át számos nemzetközi sztár katalógusát dollár százmilliós értékű vagyonelemmé változtatta.

Csakhogy itt más léptékről és más piacról van szó.

Az IPNation elsősorban már beérett, stabil jogdíjbevételt termelő katalógusokat keres, és üzletenként körülbelül 2–10 millió dollárt tervez elkölteni. A 100 milliós keretből várhatóan 10–20 tranzakció állhat össze.

Ez alapján nem feltétlenül néhány szupersztár teljes életművének megszerzése a cél. Sokkal inkább egy szélesebb portfólió kialakítása, amely különböző országokból, korszakokból és arab zenei műfajokból származó jogokat egyesíthet.

Jose Maria Dot szerint éppen itt van a lehetőség. Úgy látja, az arab zenei és szórakoztatóipari szellemi tulajdon jelenleg a világ egyik leginkább alulértékelt kulturális eszközosztálya.

Ez pénzügyi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy bizonyos katalógusok már most folyamatos bevételt termelnek streamingből, rádiós felhasználásból, nyilvános lejátszásból, szinkronizációból és más jogdíjakból, miközben értékeltségük elmaradhat a nagy nyugati piacokon megszokott szintektől.

Az IPNation erre építené saját modelljét. Nem pusztán megvenné a jogokat és várná a jogdíjakat, hanem az általa „Value Creation Playbooknak” nevezett stratégiával próbálná új közönségekhez eljuttatni a katalógusokat és növelni azok bevételét.

Az Egyesült Arab Emírségekben ugyanis éppen most kezd kialakulni az a jogkezelési infrastruktúra, amely nélkül nehéz igazán hatékony piacot építeni a zenei jogok köré. Az ország első közös jogkezelő szervezete, az Emirates Arts & Music Rights Association februárban megállapodást kötött a francia SACEM-mel, nyáron pedig Hani Masgidi, a Qanawat vezetője is csatlakozott a szervezet irányításához.

Közben az ország új nyilvános előadási díjszabást is kialakított. A tervek szerint decembertől az EMRA kezdi meg a kapcsolódó jogdíjak beszedését.

Ez elsőre száraz adminisztrációnak tűnhet, valójában azonban alapvetően meghatározza, mennyit érhet egy zenei katalógus. Ha pontosabban mérhető, beszedhető és továbbítható a zenék felhasználásából származó pénz, a jogdíjbevétel kiszámíthatóbbá válik. A kiszámítható bevételt pedig a befektetők könnyebben tudják árazni.

Az IPNation ráadásul nem üres pályára érkezik. A Reservoirral együttműködő PopArabia már évek óta célzottan vásárol jogokat a régióban, miközben a nemzetközi zeneipari szereplők is egyre aktívabbak a Közel-Keleten. A Sony Music például a LuxuryKSA-val épített együttműködést a helyi tehetségek köré.

A verseny erősödése azt mutatja, hogy az arab zene többé nem egyszerűen feltörekvő streamingpiacként érdekes a globális zeneiparnak. Egyre nagyobb érték kerül magukra a dalokra, felvételekre és az évtizedek alatt felépített katalógusokra.

Ebben van a mostani történet valódi súlya. Egy klasszikus arab sláger korábban elsősorban kulturális örökség, rádiós kedvenc vagy családokon át öröklődő zenei emlék lehetett. Most ugyanaz a felvétel egy befektetési modellben már előre jelezhető cash flow-val, megtérülési várakozással és nemzetközi növekedési potenciállal rendelkező eszköz.

A kérdés az lesz, hogy ebből az átalakulásból mennyit nyernek azok az előadók, dalszerzők és örökösök, akiknek a zenéje ezt az értéket létrehozta.

Az IPNation 100 millió dolláros terve mindenesetre egyértelmű jelzés. A nemzetközi zeneipar sokáig elsősorban közönséget keresett a Közel-Keleten. Most már a régió zenei múltját is befektetésként kezdi árazni.