Janus Rasmussen új albuma az énekléshez való visszatérésről szól

Janus Rasmussen új albuma, az Inert egy tudatos újrakezdés története. A Reykjavíkban élő feröeri zenész és producer, aki a Bloodgroup együttesből, valamint a Kiasmos elektronikus duóból is ismert, második szólólemezén ezúttal saját hangját állítja a középpontba. A cél egyszerű volt: ismét énekelni, kevésbé a tempóra és a műfaji besorolásokra koncentrálni, inkább magukat a dalokat előtérbe helyezni.

Rasmussen szerint amint megszólal az ének, a zene teljesen új dimenzióba kerül.

A producer pályafutása során mindig több projekt között mozgott. A Bloodgroup tagjaként indult, később pedig Ólafur Arnalds oldalán alapította meg a Kiasmos duót, amely az elmúlt évtized egyik legelismertebb elektronikus formációjává vált. Első szólóalbuma, a Vín még 2019-ben jelent meg, az Inert pedig már egy sokkal személyesebb alkotói időszak lenyomata.

A lemez megszületésére a Kiasmos tavalyi visszatérése is hatással volt. Rasmussen szerint a közös munka ismét emlékeztette arra, hogy a legfontosabb mindig az, mi szolgálja legjobban az adott dalt.

Az Inert anyaga négy-öt év alatt állt össze. Egyes szerzemények még 2021-ben születtek, míg mások közvetlenül a lemez lezárása előtt nyerték el végleges formájukat. A koronavírus-járvány időszaka is erősen befolyásolta az album hangulatát: a turnék leálltak, Rasmussen pedig hosszú időt töltött otthon, miközben új irányt keresett zenéjének.

A legnagyobb kihívást saját bevallása szerint az jelentette, hogy ismét komfortosan érezze magát énekesként. Újra meg kellett találnia a saját hangját és azt a megszólalást, amely hitelesen tükrözi az új dalokat.

Az alkotási folyamat többnyire kötetlen stúdióimprovizációval kezdődik. A legtöbb ötletből végül nem lesz kész szám, de időről időre mégis megszületik egy olyan motívum, amely tovább fejlődik. Rasmussen szerint a legjobb dallamok gyakran a legváratlanabb pillanatokban érkeznek – sokszor reggel, amikor még pizsamában, egy csésze kávé mellett ül le a hangszeréhez. Az Inert ennek a természetes, ösztönös alkotói folyamatnak a lenyomata: egy olyan albumé, amely nem a műfaji elvárásoknak, hanem a daloknak ad elsőbbséget.