Jenia Tarsol új zenéje nem a trendeket követi – hanem az érzelmeket

Amikor Jenia Tarsol a zenéről beszél, azt olyan letisztult nyugalommal teszi, amit csak az tud elérni, aki már maga mögött hagyta az iparági elvárásokat. Nem kergeti a listás helyeket, nem akar megfelelni a pillanatnyi trendeknek – helyette az érzéseire és az őszinte megnyilvánulásokra fókuszál. Ez az alkotói szabadság határozza meg legújabb kiadványát, a The Harbour-t is, amely a frissen indított Flying Hearts kiadónál jelent meg, Echonomist és a brit Throwsduó közreműködésével.

A Flying Hearts nem egy újabb "hangzásközpontú" label. Ehelyett emlékekre, történetekre és zenei árnyalatokra épít, és arra törekszik, hogy ne csak stílust, hanem hangulatot, érzést adjon át. Tarsol szerint ez nem is lehetne másképp – számára a zene nem műfaji skatulyákról szól, hanem sebezhetőségről és időtállóságról.

„A legjobb zene akkor születik, amikor semmit sem próbálsz kierőltetni. Amikor egyszerűen csak jó érzés dolgozni rajta” – mondja Tarsol. Az interjúban arról is mesélt, hogyan változott a zenéhez fűződő kapcsolata: nem egy hirtelen váltásról van szó, hanem egy hosszabb útról, amely során megtanulta elengedni, amit el kell – és megtartani, ami igazán fontos.

Ez a szemlélet visszaköszön abban is, ahogyan a közönségről gondolkodik: „Őszintén szólva, a zenét 100%-ban a saját füleimnek írom.” Paradox módon pont ez a hozzáállás az, ami miatt a dalok másokat is mélyen megérintenek – mert az őszinteség univerzálisabb, mint bármilyen algoritmus.

A The Harbour egy új fejezet kezdetét jelzi, de közben előrevetít valamit a jövőről is. Tarsol olyan zenéket akar létrehozni, amelyek évek múlva is frissnek hatnak, amelyekre visszatekintve is büszke lehet. Nem az egy hónapig pörgő klubslágerek a cél – hanem az, hogy egy dal idővel is megőrizze az érzelmi erejét.